Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - A bírák és ügyészek testületi életének első negyedszázada

384 ZSOLDOS BENŐ. jelentésében a jelzett kérdést illetően ezeket a figyelemreméltó sorokat olvashatjuk: „ . . . a bírák és ügyészek sem maradhatnak el, midőn a jogszolgáltatás reformkérdéseiről van szó, nálunk annál kevésbbé, mert hazánkban a bírónak és ügyésznek nincs alkalma, úgy a mint ez a külföld számos államában történik, közvetlen részt venni az igazságügyi törvényhozásban. Innen van, hogy a törvényhozás tagjai túlnyomó részükben, akaratlanul is egyoldalú, vagy pártpolitikai szempontból bírálják a kormány törvényjavaslatait, épen úgy, mint annak rendeleteit, politikai okokból helyeselvén ezeket akkor is, amikor igazi jogászi meggyőződésük azokkal ellentétben van. Azt se feledjük, hogy a nagyközönség is a törvények hibáiért és a törvénykezés fogyatékosságáért elsősorban a bírót szokta felelőssé tenni, holott ő nem tehet egyebet, mint kötelességhüen alkalmazni a rossz és elavult törvényt is, ama törvénykező szabályok keretében bíráskodva, amelyeket a törvényhozás számára is megszabott. Ilyen esetekben ismét egyesülésünk joga és kötelessége felvilágosítással szolgálni, javaslataival pedig a helyes irányba iparkodik terelni mind a közvéleményt, mind az illetékes köröket, amelyek nem érzik oly közvetlenséggel a jogszabályoknak orvoslásra szoruló káros hatásait. " Amint tudjuk, a parlamenti képviselet dolgában azóta némi haladás történt, hiszen a bírói és ügyészi kar testületének jelenlegi elnöke maga is a törvényhozás nagy tevékenységű tagja, másrészt azonban a fenti észrevételeim tárgyában a javulás még csak gyengén észlelhető. És ez nem a testületen múlik. A magyar bírói és ügyészi kar negyedszázados testületi élete alatt, — legalább a Mészáros-féle emlékkönyv adataiból más hasonló jelenségre nem bukkantam, — az egyesületünk csupán egy ízben — épen húsz évvel ezelőtt — igyekezett a hasonló irányú külföldi, közelebbről az osztrák, német és olasz egyesületekkel kapcsolatot találni és azon az éven tényleg talált is, amennyiben az elnökön kívül több bíróval és ügyésszel képviseltette magát a Bécsben, 1912. évi szeptember 1-3. napjain tartott első nemzetközi birói kongresszuson, az úgynevezett Richtertag-on. Erről az alkalomról az emlékkönyv a következő akkori feljegyzést örökíti meg: „Ha a bírák első nemzetközi összejövetele a céltudatos rendezés egyes külsőségeiben még némiképen a gyermekbetegség tüneteit mutatta is, mire nézve a feltűnően élénk ellenképet az ép azon időtájt összeülő XXXI. német jogászgyűlés bámulatos rendezése tárta elé, meg kell állapítanunk, hogy maga az első nemzetközi bírói összejövetel ténye, magában véve is nagy dolog és a jövőt illetőleg, mig egyrészt reménylenünk lehet, hogy e kongresszusok külső képe is idővel mind fényesebbé váland, addig másrészt magunknak is serényen közre kell munkálkodnunk avégből, hogy a nemzetközi bírói egyesület fölvetett és közlelkesedéssel fogadott eszménye testet ölt-