Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Karácsony estéjén

364 DR. STAUD LAJOS. Bizonyos, hogy az igazság absolut érvényű, vagyis minden melléktekintettől annyira független, hogy önértéküségét elhomályosítani, sem aláaknázni nem szabad. Erőssége, életelve és fölénye éppen abban áll, hogy alku tárgyává nem tehető és a relativitás színvonalára le nem szállítható. Ha tehát a jog tőle kapja az értéktartalmat, ezt az értéktartalmat fokozná le és gyöngíti az, ami a jogba a megalkuvás, a relativitás címén becsúszik. A cél, a törekvés, az eszmény azonban: az igazságos jog, az igazság, — tehát az erkölcs uralma. * A bíró problémája s leküzdésre váró legnagyobb nehézsége abban áll, hogy a jogszabályok mindig tipikus esetekre vonatkoznak, neki pedig mindig a konkrét igazságot kell — az adaequatio juris et rei utján — megtalálnia, konkrét esetet eldöntenie, ez azonban, a maga individualitásában a legtöbbször vagy több vagy kevesebb, és a legtöbbször többé vagy kevésbbé más színezetű, mint az a tipus, amelyet a törvényhozó, vagy más jogalkotó szabályozott. Amikor azután az adaequatio juris et rei tökéletes nem lehet, lelkiségéből, jog- és igazságérzetéből és intuíciójából kell merítenie. * Az ember valami benső rokonságban, valami közvetlen viszonyban van az igazsággal. Ebből magyarázható meg az igazságnak benső, intuiciós meglátása, amelyet az átélés, az átés együttérzés, s részben a rekonstruáló képzelet elősegíthet ugyan, más azonban: tudás, ismeret, tapasztalat nem pótolhat, mert nem az értelemből csak és nem egyedül az érzelemből, hanem az egységes lelkiségből sugárzik ki. A lélek minőségén múlik: homályosan, zavarosan vagy tisztán, — teljesen vagy hiányosan látjuk-e meg az igazságot? És bizonyos, hogy ami megzavarja, esetleg beszennyezi a lelkiséget, megzavarja az igazság tiszta meglátását és lealacsonyítja magát az igazságot is ! A bírót ez a belső látás, ennek módja és minősége jellemzi és különbözteti meg aszerint, hogy a bírónak milyen a szellemi és főleg a lelki színvonala és látóhatára, lelki alkata és kultúrája, — vannak-e s milyen eszményei, — milyen eszméktől feszül és milyen érzelmektől hevül a lelke, — a jogban a dinamikus elemet vagy a statikus állapotot értékeli-e, — mi az értékmérője — mint állítja be a konkrét esetet és a jogszabályt — a forma és a tartalom viszonyát és összhangját miként állapítja meg? és nem utolsó sorban: hogy mennyire tiszteli és szereti a saját lelkének tisztaságát, méltóságát és jövőjét?! # Vannak dolgok, melyek felől csak a szíven keresztül gondolkodhatunk helyesen, s tisztán az értelemmel nem tudunk a lényegükhöz férni, sem őket megérteni Az intuíció is sokszor nem más, mint a szívnek a tudománya, a szívnek a látása. Érzéstől átízzott, érzésben felolvadt értelem. Érzésnek és értelem-