Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 10. szám - Karácsony estéjén
KARÁCSONY ESTÉJÉN. 363 Azóta is mindvilágosabban áll előttem, hogy a jog rendező ereje és hatása már csak akkor érvényesül, amikor meggyöngült az erkölcsi érzület, elhomályosult az erkölcsi öntudat és meglazultak az erkölcsi kötelékek. Nincs is magasabb feladata a jognak, mint: összeíogni, biztosítani az erkölcsi erőket és az erkölcsi tényezőket. Bizonyos, hogy csak ezek alapján, csak ezeken keresztül érhető el a karácsonyest legszebb Ígérete és legfőbb kívánsága: az egyéni és társadalmi, a lelki s a külső békesség! Karácsonyi szózat: „Pax hominibus bonae voluntatis!" * Azóta is mindbizonyosabban látom, hogy a jognak, mint rendezőerőnek, összefogó és összetartó tényezőnek egyedüli erőforrása és mértéke, benső életelve és méltósága, egyetlen iránytűje és értéktartalma: az igazságban, tehát erkölcsi tartalmában áll. Nem jajdulok fel, nem sírok tehát afelett, hogy a jog szemlélete, felfogása akként alakul és módosul, hogy a jog eszméje akkor is áttör az etikailag tarthatatlan állapotokon, ha ezek látszat szerint tételes jogra vagy szerződésre támaszkodnak. Helyes módszerrel, az ellenjogok és a vezérelvek helyes érvényesítésével lehet is, szükséges is a jelzett állapotokhoz hozzá férni s őket bálványok módjára megdönteni! Aminek gyökere nem az etikumban van, ami az igazságtalanságból vagy a sokszínű álnokságból s visszaélésből sarjad, — mint a nem termő vagy a rossz gyümölcsöt termő fa, kivágásra van ítélve! Benső öröm fog el tehát, hogy a pénz és a hitel nagy hatalmasságai: a bankok és ezek vezérei, a nyereség-, befolyás- és hatalomszomjat korlátolva, immár elismerik, hogy „a banküzlet ma már nem magánügy, hanem nyilvános tevékenység, a nagy elővigyázatosság pedig a megvesztegethetlen erkölccsel együtt elengedhetlen erénye a bankárnak." Milyen örvendetes, szép kilátás! . . . vájjon mi teljesedik be belőle? * Azóta is — miként előbb is — megdönthetetlennek tartom, hogy az igazságok egyetemes érvényűek, egyik sem állhat ellentétben a többivel és egy magasabb egységben összhangzatosan olvadnak össze. Ezért van az, hogy ami erkölcsös, az egyúttal szociális is, és hogy semmi sem lehet igazán szociális, ami egyúttal nem erkölcsös is. Ez a polaritás magyarázza meg, hogy a szociális igazság csak az erkölcsi igazsággal párhuzamosan haladhat előre és ép ezért a tulajdonnak csak olyan mértékben kell ( . . és lehet) szociálisnak lenni, mint amennyi erkölcsi védelemben kell részesülnie. Ami tehát hit és tisztaság, ami érték és szépség van az erkölcsi világban, mindannak .érvényesülni kell a gazdasági, társadalmi és az állami életben is. A jog pedig mindezek őre és oltalmazója legyen. Méltósága, ereje és mind az a tisztelet, amelyet kell. hogy kiváltson, csak e feladata megvalósításában állhat. * 24*