Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

356 SZEMLE. SZEMLE. Dr. Lázár Andor vette át az igazságügyi tárca képviseletét az új kormányban. Ismét ügyvéd áll igazságügyeink élén, — ügyvéd, aki a gyakorlati életben működött, akinek alkalma volt megismerni két évtizedet meghaladó ügyvédkedése alatt a jogszolgáltatás minden ágát, a jog funkciójának egész világát, a jog hatóerejének minden lehetőségét. Abban a legmagasabb és íegfelelősebb pozícióban, amelyben dr. Lázár Andor férfikora delén, legteljesebb munkaerejében jutott, módja lesz érvényesíteni gazdag tapasztalatait, egész tudását és minden képességét. * Dr. Fabinyi Tihamér is az ügyvédi karból került a kereskedelmi kormány élére. Jogtudományunk tekintélyes képviselője, akit a jogászközvéleményünk hivatottnak tartott arra, hogy mielőbb egyetemi katedrát töltsön be. Magyary perjogi tanszéke várományosának tekintették és e tanszék betöltésénél bizonyára őt érte volna, és pedig méltán, az illetékes tényezők választása, ha a politika és Magyarország kormányzójának bizalma el nem szólítja a kereskedelemügyi minisztérium vezetésére. Azok a rendkívüli kvalitások, amelyeket dr. Fabinyi Tihamér elméleti és gyakorlati jogászként tanúsított, bizonyára érvényesülni fognak oly magas új pozicióhan. A kereskedelmi kormány kompetenciájába tartozik a kereskedelem, az ipar és az eszmei javak legtöbbje: gazdag tér dr. Fabinyi Tihamér tehetségének és munkaerejének megnyilatkozására. * Igazságügyek a Nemzeti Munkatervben. Hét pontban foglalta össze az új kormány az igazságügyre vonatkozó irányelveit. Egyetlen pont sincs a hét közt, amelyet ne helyeselne az, aki joggal gyakorlatilag vagy elméletileg foglalkozik. A hét pontban lefektetett eszmék a magyar jogászságnak mindenkor vezető eszméi voltak; vágya és reménye volt jogéletünknek mindenkor, hogy ezek az eszmék érvényre jussanak. Nem politikum tehát annak az óhajtásunknak kifejezése, hogy ezeket az eszméket az új kormány mennél előbb, mennél behatóbban valósítsa meg. Örvendetesen láttuk az irányeszmék között azt, hogy igazságügyi kormányzatunk a jövőben nem fog mindenáron új jogszabályok alkotására törekedni. A jogszabályalkotás nálunk valósággal elburjánzott, évről-évre a jogszabályoknak hömpölygő áradata borította el a jogkereső közönséget és a jogszolgáltatás közegeit. Sem a jogkeresők, sem a jogszolgáltatók nem ismerték a jogszabályok tömegét, - immár fizikai lehetetlenség volt azokat ismerni. Alkalmazni pedig jogszabályokat, amelyeket az emberi elme már csak számuknál fogva is képtelen befogadni, lelkiismereti kényszer nélkül nem lehet. A bíróságokat lelkiismereti küzdelem alól fogja mentesíteni a kormányzat, ha a jogszabályalkotást ezentúl szük, de nagyon szák mederbe fogja szorítani, pláne ha — de ez