Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

SZEMLE. 357 óriási feladat! — a már meglévő jogszabályokat megrostálná. Épp így különös örömmel fogjuk üdvözölni minden részletében megvalósulását a munkaterv azon jeligéjének, hogy gyors, olcsó és egyszerű legyen az igazságszolgáltatás. Csak attól tartunk, hogy e jelige valóra váltása mégis csak új tömegét fogja felidézni az új jogszabályoknak. Amire a munkaterv céloz is, midőn az eljárási jog átalakítását teszi programmponttá. * A statárium megszüntetéséről adhatunk hírt. Uj igazságügyi kormányunknak bölcs és jogászkörökben örvendetes visszhangot keltő lépése volt ennek a csak egész rendkívüli bűnözési viszonyokra szabott jogintézménynek megszüntetése. Jogosultsága és hatása a statáriumnak, ha egyáltalán van, csak a legrendkívülibb körülmények között lehet és csak bizonyos meghatározott célra, és ami a legfőbb, csak egészen rövid időtartamra. Legfeljebb hetekre. Statárium, amely csak hónapokig is tart, célját tévesztette és jogosultságát vesztette, és nem kelthet megnyugvást, mert nem kelthet hatást. Mint mindent, a statáriumot is meg lehet szokni, és amit megszoktunk — azaz amit megszoktak a gonosztevők, — az nem fájdalmas, és nem fenyegető. Amint a statárium körüli legutóbbi tapasztalatok sem voltak megnyugtatók. A statárium alkalmazói, a statáriális bírák, nyilván szívesen tolják el maguktól ennek a jogintézménynek keserves kényszerét. * Ügyvédi menzát állít fel a Budapesti Ügyvédi Kamara. E menzán 60 filléréit fognak ebédelni ügyvédek és azok családtagjai. Szomorúbb képet az ügyvédségről festeni nem lehet: ügyvéd, amint 60 filléres menzán étkezik. Vagy pedig amint titokban, rejtegetve, az ügyvéd-feleség, vagy az ügyvéd-gyermek viszi haza a 60 filléres ebédet az ügyvéd lakására, ahol talán még osztozkodnak is a 60 filléres ebédporciókon. Ehhez a képhez párkép gyanánt azt a képet lehet odaállítani, amint az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet a megrokkant ügyvédnek, vagy az ügyvéd özvegyének, árvájának napi 1—2 pengőt fizet ki: ebből éljen meg a rokkant ügyvéd, az ügyvédözvegy, netán gyermekkel együtt. Ki kell mondanunk: kegyeletlen és kegyetlen intézménye az ügyvédségnek az, amely elsősorban a jövő számára akar tőkét gyűjteni, amely főként a mai fiatalok jövőjének dolgozik, viszont a most sínylődő rokkant ügyvédeket és ügyvédözvegyeket sínylődni engedi, — amely tőkéket gyűjt, jóllehet tudnia, vagy éreznie kell, hogy ezek a tőkék esetleg automatikusan fogynak és eloszlanak anélkül, hogy segíthetnének a jövőn. Érthetetlen, hogy a 60 filléres menza híre nem kelt az ügyvédi karban viharos tiltakozást — az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet ellen. —ah