Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

354 IRODALOM. rendszerű, ma is még túlnyomó, ítélkezést szerzőnk endologikusnak nevezi, szemben az újabb rendszerű teologikus ítélkezéssel. Markó dr. ezen tételét nagy jogtörténeti, jogfilozófiai, szociológiai és összehasonlító jogtudományi készültséggel bizonyítja. Világosan, logikusan, élvezetes magyar stílussal tárja elénk, az ítéletek ezen belső átalakulását. Vizsgálván az okát, meggyőzően kimutatja, hogy ezen átalakulást főleg bizonyos külső, tapasztalati elemek érvényesülése okozza, szemben a tiszta jogi elemekkel. Úgy tudjuk, ő az első irodalmunkban, aki rámutat arra az érdekes problémára, hogy míg az ítélkezés ezen külső elemek tekintetbe vétele mellett belsőleg átalakult, külső folyamatában — perrendi szempontból — a régi maradt. Ebből azután az a fonák helyzet támad, hogy a per anyagának ismererében egyenlőtlenség áll be a bíró és a felek között. A felek ugyanis nem ismerik, de nem is ismerhetik azokat a külső elemeket, amelyeket a bíróság ítélkezésénél tekintetbe fog venni. De ezeknek a bíró által esetleg tekintetbe veendő tapasztalati elemeknek tartalma egyébként is nagyon bizonytalan és nem is tartoznak a szoros értelemben vett peranyaghoz. A felek tehát még a per során az ítélethozatal előtt nem ellenőrizhetik, hogy a bíróság mely külső elemeket és mily mértékben fog tekintetbe venni. A jogi elemeknél természetesen másként áll a kérdés. Ezért van ma az, hogy az ügyvéd a felének egyre ritkábban tudja előre megmondani, mi lesz a bíróság döntése, mert a külső elemek egyre inkább érvényesülnek a mégis inkább ismert jogi elemekkel szemben. Bizonyos hibaforrás mutatkozik tehát, aminek oka az, hogy az újfajta ítélkezés az eljárás régi keretei között nem fér meg. A régi keret tágítására van szükség. A jövőbeli fejlődés irányát tehát a hibaforrás elkerülésével kell megszabni. Még a modern perrendtartások eszközeivel sem lehet itt segíteni, pedig a megoldást feltétlenül meg kell találni, mert ezen külső elemek érvényesülésével az élet nyomása folytán feltétlenül számolni kell miként erre például a gazdasági lehetetlenülés, a valorizáció, a magánjogi csábítás stb. judikaturájából bő illusztrációt találhatunk. A szerző a felvetett problémára igyekszik megoldást keresni. Javasolja, hogy a bíróság mellé a felek tanácskozási joggal felruházott, a felek érdekeit képviselő bírákat állítsanak. A terv mindenesetre igen érdekes. A szerző a felhozható ellenérveket igyekszik cáfolni. Részletesen magával a megoldással nem foglalkozhatunk. Csak annyit emelünk ki, hogy amennyire meggyőz a szerző a tekintetben, hogy a tapasztalati világ nyomása következtében belsőleg átalakuló, célranézövé váló ítélkezés a régi perrendi kereteket nem birja meg, annyira nem győz meg arról, hogy a megoldást épen a perrendnek áliala javasolt átalakítása nyújtaná. De mindenesetre meg kell állapitanunk, hogy a szerző célja nem is annyira a megoldás nyújtása, mint inkább a probléma felvetése volt. Ez teljes mértékben sikerült is neki. A jelentős probléma, a szerző sok gondolatot ébresztő munkája megérdemli, hogy jogászközönségünk minél behatóbban foglalkozzék a kérdéssel.