Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

JOGGYAKORLAT. 335 állatokra ki nem terjeszthető és a tulajdonossal szemben kártérítési felelősség csak akkor állapítható meg, ha a károkozás ténye az állattartó tulajdonos gondatlanságára vezethető vissza. A Kúria szerint azonban a bírói gyakorlat ezen túlment és a 84. sz. T. H-ban kimondotta, hogy aki nagyobb terjedelmű, akármilyen gazdasági vagy ipari üzemet folytat, már az érdekelt felek vagyoni viszonyaira való tekintettel is a jobban is érvényesülő méltányosság elvénél fogva felel az ezen foglalkozás vagy üzem gyakorlása közben másnak vétkesség nélkül okozott károkért. (1932. IX. 9.) Ugy véljük, hogy a Kúria ezen elvi élü állásfoglalásával jogirodalmunkban — sőt talán jogegységi határozat formájában is — még találkozni fogunk. Ezúttal csak anynyit jegyzünk meg, hogy a vétlen kártételért általában (1737 §) fennálló felelősség korlátait írván elő, — nagyjában ugyanezen eredményre jut a M. T. K. jav. 1739 §-a is. Sőt ebben a formájában fel is állítja szabályként az ugyancsak ujabban kártérítési perekkel foglalkozó VII. tanács is (K. P. VII. 4514/1930. 1932. IX. 5.), bár a konkrét ügyben — a károsult gondatlansága folytán állván elő a kár, nem alkalmazza. A lift is veszélyes üzem lévén, üzemben tartásából eredő felelősség nem feltétlenül a háztulajdonost terheli, hanem azt, aki üzemben tartja. Különösen a háború után gyakori eset volt, hogy a lakókból megalakult társaság tartotta a felvonót üzemben. Egy ilyen konkrét esetben kimondotta a Kúria, hogy az üzembentartásból álló felelősség nem a háztulajdonost, hanem azt terheli, akinek az üzembentartást átengedte és aki azt tényleg üzemben tartja. (P. III. 4686/1930. 1932. VIII. 30.) Igen fontos ez a döntés oly esetre is, amikor valamely vállalat elvállalja a háztulajdonostól a fevonó üzembentartását. Peres felek megegyeztek abban, hogy elmebeteg apjukat felperesek gondozzák és tartják el haláláig s ezért apjuk halála után annak vagyona felperesekre száll. Felperesek az örökhagyót a nem vitás tényállás szerint többször megverték, bántalmazták, stb. Apjuk elhunyta után felperesek a többi szerződő testvéreiktől az örökrész átengedésére irányuló szerződés teljesítését követelték. A K. P. I. 1480/1930. sz. Ítéletében a kir. Kúria elutasítja a keresetet, azon igen helyes indoklással, hogy a szülő eltartásának kötelezettsége a gyermeki viszonynak megfelelő bánásmód kötelezettségét is magában foglalja, a felperesek pedig ezt a kötelezettségüket az örökhagyónak alapos ok nélkül való tettleges bántalmazásával súlyosan megsértették. (1932. IX. 2.) Az örökhagyó eladott ági ingatlanainak vételárát értékpapírokba fektette s ezek idővel értéküket vesztették. Ezzel az ági vagyon megtérítésére vonatkozó kötelezettség nem szűnt meg, a Kúria K. P. I. 2042/1932. sz. Ítélete szerint, mert az örökhagyó ági vagyona nem értékpapírokból hanem ingatanokból állott, maguk az örökölt ingatlanok nem semmisültek meg.