Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

336 JOGGYAKORLAT. az azokért kapott vételárral folytatott gazdálkodás kedvező vagy kedvezőtlen eredménye pedig az ági vagyon mennyiségén és értékén nem változtatott. (1932. IX. 6. V- Ö. M. T. K. jav. 1806. §.) Dr. Zoltán József. II. Perjog. Perbenálló kiskorú törvényes képviseletére nézve a Kúria álláspontja az, hogy „az árvaszék felhatalmazása folytán peres ügyekben a tiszti ügyész a kiskorú nevében eljárhat tekintet nélkül arra, hogy a kiskorúnak van-e törvényes képviselője, akit egyébként a kiskorú perbeli képviselete is megilletne." A Kúria felhasználta az alkalmat annak megjegyzésere is, hogy: „még abban az esetben is, ha a képviselet hiányos volna, ez a jelen esetben pótolható lévén, a Pp. 75. §-ában irt eljárás folytatása nélkül, amúgy sem lett volna megszüntető határozat hozható." (C. P. I. 5433/1931.-1932. IX. 21.) A törvényes örökösök keresetet indítanak a végrendeleti örökös apácarend ellen az örökölt ingatlan iránt, mert az alperes nem az örökhagyó által meghagyott rendeltetés szerint rendelkezett a hagyatékkal- A kúria hivatalból pergátló körülményt észlel (Cp. 180. §. 1. pont), mert: „a kereset jogalapja az, hogy az alperes a közcélú alapítvány létesítésére rendelt vagyont az alapító akaratával ellenkezően használta fel. A kereset ezen alapjának elbírálása azonban az 1751: XI. t. c. és az 1895. XLIII. t. c 20. §-a értelmében nem a polgári bíróság hatáskörébe, hanem az államfőnek az illetékes miniszter útján gyakorolható főfelügyeleti jogkörébe tartozik, a kereset tehát polgári peruton nem érvényesíthető. (C. P. I. 7347/1930.-1932. IX. 1.) Nem pusztán a paragrafusokkal való dobálózásnak tekintem, ha azt mondom, hogy a pert a 180. §. 1. pontja alapján nem vélném megszüntethetőnek, — legfeljebb a 180. §. 2. pontja alapján. Annak elbírálása ugyanis, hogy az apácarend alperes miként rendelkezett a hagyatékkal, közigazgatási útra tartozhat ugyan, de a hagyatéknak a felperesek részére való megítélése nem a miniszter, hanem a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanilyen alapon már szóvá tettem (Jogállam 1931. évi 9 — 10. füzet 432. oldal) a Kúria P. V. 5749/1930. számú határozatát is. A fellebbezési bíróság olyan tények alapján hozott ítéletet, amely tényre nem a felek valamelyike hivatkozott, hanem amely tényt a bíróság a kihallgatott tanuk vallomása alapján állapított meg. Kúria kimondotta, hogy : „a tanúk vallomásukban errevonatkozólag csak ötletszerűen tértek ki, anélkül, hogy ebben a tekintetben a bizonyítás elrendeltetett volna s a fellebbezési bíróság annak a megjelölésével, hogy a kereseti igényt ebből a szempontból kívánja elbírálni, az alperesnek az ellenbizonyításra és saját álláspontjának kifejtésére alkalmat nem adott s ezzel meg-