Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szegényjog

334 JOGGYAKORLAT. Az u. n. „kálló" körül felmerült vitákra vonatkozólag jelentős a Kúria P. II. 4429/1930. sz. határozata. Az alkalmazott által adott óvadék az anyagkezelésből eredő minden hiány biztosítására szolgál ugyan, de nem lehet ilyen hiánynak minősíteni az anyagkészlet olyan megfogyatkozását, amely az árú természetes minősége folytán, annak rendszeres kezelése mellett és folyamányaként szükségképen jelentkezik. A munkaadó a természetes apadásnak ezt a veszélyét és anyagi hátrányát a munkavállalóra át nem háríthatja. Ily tárgyú és célzatú kikötés, a munkaadó részére a gyengébb fél jelentékeny kárára indokolatlan vagyoni előnyt biztosítván, — mint a jóerkölcsökbe ütköző, hatálytalan volna. Ugyanily megítélés alá kell, hogy essék a szolgálat szerződés akkor is, ha a munkaadó a kezelésre átadott árúk természetes apadása címén az általános tapasztalattal s az annak alapján kifejlődő gyakorlattal ellentétben, a szokásosnál jelentékenyen kisebb százalékot (kálló) tud be az alkalmazott javára. (1932. IX. 14.) A Kúria P. III. tanácsa ujabban kártérítési perekben Ítélkezik, anyagából kiemelendőnek tartjuk : A még nem vétőképes kiskorúak által elkövetett kárért felelőssé válik az, aki a kiskorú felett a felügyeletet elmulasztotta. (K. P. III. 5978/1930. 1932. IX. 2.) A Kúria ezt a felelősséget — az idézet szöveg megfelel az M. T. K. jav. 1726. §-ában foglal jogszabálynak — a tiltott cselekményekre vonatkozó általános jogszabályból („bár csak közvetve is" v. ö. M. T. K. jav. 1709. §.) vezeti le. A Kúria megállapítja a háztulajdonos felelősségét, mert kötelességének megszegésével vétkes gondatlansággal járt el ez akkor, amidőn minden intézkedést elmulasztott abban az irányban, hogy a lépcsőnek csúszóssá váltát meggátolja és a károsultnak, aki nem számithatott arra, hogy a zárt lépcsőházban a lépcső a víznek ráfagyása következtében sikos lesz, a lépcsőn való elesése és karjának eltörése között okozati összefüggés van s így azt a tényt, hogy felperest testi épségében háborítás érte, az alperesnek vétkes mulasztására lehet visszavezetni. (K. P. III. 792/1931. 1932. IX. 13.) Ugyancsak a háztulajdonos főváros felelősségét állapítja meg a K. P. III. 5712/1931. sz. határozat, a károsultnak a vásárcsarnok előtt síkos és jeges járdán való elcsúszása következtében szenvedett sérüléseért, mert jóllehet szabályrendelet a háztulajdonost a járda felhintésére kötelezi, alkalmazottja, ennek a kötelezettségnek eleget nem tett, márpedig a háztulatdonos az alkalmazottja által ügykörében mulasztás folytán okozott kárért felelősággel tartozik. (1932. IX. 14.) Az állattartó felelősségére vonatkozó 528. sz. E. H-t igen érdekesen értelmezi a 84. sz. T. H. alapulvétele mellett a P. III. 8646/1930. sz. határozat. Az elvi határozat szerint ugyan való, hogy az állattartó feltétlen kártéritő felelőssége a hasznos házi-