Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE. 311 sává. Ez a helyzet pedig épen az objektív érdek rendszerének egyik jellemzője, minthogy ennélfogva a dolog minden későbbi tulajdonosa már ebbeli minőségében biztosított, tekintet nélkül a szerzés címére. b) A külföldi jogalkotások szerint a biztosított d olog elidegenítése esetében az elindeniíés megtörténtéről a biztosítót értesíteni kell s ezzel kapcsolatban az érdekelteket (a dolog megszerzője, biztosító) felmondási jog illeti (N. 70. §.; 0.65. §.; Sv. 54. cikk III. IV.) Ezzel szemben a Kt. sem értesítési kötelezettséget nsm szab ugyan, de viszont felmondási jogot sem ad. Ez megint arra az álláspontra emlékeztet, amely akkor állana fenn, ha a törvény rendszerében valóban az objektivizált (tárgyilagos) érdek lenne a b. tárgya. Az objektív érdek elve mellett ugyanis csakugyan úgy állana a dolog a tulajdonváltozás esetében, hogy mind a biztosító, mind az új tulajdonos már a biztosítás tárgyának, az érdeknek természeténél fogva mintegy hozzá lenne láncolva a biztosításhoz; a biztosító kénytelen lenne tehát fenntartani a biztosítást az új tulajdonossal azért, mert neki már eleve számolnia kellene azzal, hogy mindenki alanya lesz a biztosításnak, aki történetesen később megszerezvén a dolog tulajdonát, utóbb érdekeltté válik; az új tulajdonos pedig azért lenne kötve a b. szerződéshez, mert a b. már eredetileg is nem csak az átruházónak, hanem őneki, mint mindenkori érdekeltnek is javára lenne kötve. Az objektív érdek elfogadása mellett tehát valóban sem célja, sem értelme nem lehet annak, hogy a törvény felmondási jogot adjon az érdekelteknek, époly kevéssé, mint annak, hogy értesítési kötelezettséget állapítson meg. (Túry id. m. 52—53; Kisch, id. m. 44. 1.) Ily körülmények között alig csodálkozhatni azon, hogy hazai bizt. jogi irodalmunk a Kt. 484. §-ának a biztosítás ipso jure átszállását megállapító rendelkezését valóban mint olyan tértékelte, amelyben az u. n. tárgyilagos érdek biztosíthatóságának elve lenne deklarálva.5 És én azt hiszem, ennek kell tulajdonítani végső elemzésben az ujabban kifejezésre juttatott — a bevezetőben már érintett — azt a felfogást is, amely a Kt. 485 §. 4. pontjában foglalt rendelkezésnek a Nov. (12. §.) által történt hatályon kivül helyezése folytán úgy véli, hogy most már a biztosítási díj mindegy dologi teherként terheli az ingatlant, amelyre vonatkozóan a biztosítást kötötték. C) Mindazonáltal a Kt. 484. §-ának téves alapelgondolása és szerencsétlen szabályozássá (a felmondási jog mellőzése) nem jogosítanak fel arra a nagy horderejű következtetésre, mintha a Kt. valóban az objektív — valamely konkrét alanytól függetlenített — érdeket fogadta volna el a b. tárgyának. Ily alapvető fontosságú kérdésben leendő állásfoglalásnál nem szabad a 5 így Nagy F.: Keresk. Jog, 8. kiad. II. k. 449. I., bár kifejezett elutasításával a Kt. 484. §-ának megalkotásánál kisértő annak a felfogásnak amely, a biztosítást a biztosított dolog helyettesítőjének tekinti.