Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám

292 DR. JUHÁSZ ANDOR. tüzetesebben nem foglalkozhatom, csupán annak a felfogásomnak kívánok kifejezést adni, hogy egyesületünknek ezeket az égető kérdéseket nagy megértéssel, meleg szívvel kell felkarolnia. Ebbe a feladatkörbe tartozik a bírói munka purifikációjára irányuló törekvés hathatós előmozdítása, vagyis annak a régi és indokolt óhajnak a megvalósítása is, hogy a bíró értékes munkaereje csakis az ítélkezés céljára vétessék igénybe. Egyik évnyitó beszédemet főképen a jogszabályok hypertrofiájával, túltengésével együttjáró veszedelmek ismertetésének szenteltem. A bírói és ügyészi kar az, amely a jogkereső közönséggel együtt leginkább átérzi annak a közismert mondásnak az igazságát, hogy ha a természetnek annyi törvénye volna, mint az államnak, a Mindenható sem tudná azt kormányozni. Világért sem állítom, hogy az élet rohamos fejlődése ellenére, s különösen rendkívüli gazdasági vagy szociális helyzetben a tételes jogot érintetlenül kell hagyni megcsontosodott állapotában. Az elkorhadt régi papirosjog erőszakos konzerválása éppen olyan veszedelmes, mint a puszta törvényalkotási lázból egymásra halmozott új jogszabályok nyomasztó tömege. Ebben a vonatkozásban azt kellene egyesületünknek különös figyelemmel kisérnie, hogy a törvényhozás a jog élő fájáról csak a valóban elhalt ágakat távolítsa el, a mellőzhetlen új jogalkotások pedig a jog vezéreszméjéhez alkalmazkodjanak, nehogy szakadék támadjon a tételes jog és a nép általános jogérzete között, amely idegenné, sőt gyűlöltté teheti a törvényi jogot s ezzel magát a törvénykezést is a közvélemény szemében. A jognak és az igazságszolgáltatásnak az emberek szívében élő jogtól való ilyen eltávolodását számtalan külföldi drámai mü ostorozza, ez lebeghetett Brieux szemei előtt is, midőn a Vörös Talárban azt mondatja a kétségbeesett Yanettel a bírónak: én nem könyvekből tanultam a törvényeket, mint Ön, talán épen azért jobban tudom, mi a jog és a jogtalanság. Persze a pártokra, kasztokra, osztályokra és érdekcsoportokra tagolt mai társadalomban nem könnyű dolog a tiszteletet érdemlő közvélemény hangját meghallani. A kifejlett igazságérzet nem függ a műveltség vagy előkelőség mértékétől, avagy a foglalkozás minémüségétől, hanem az összes társadalmi rétegeken keresztül vonulva egyesíti egy külsőleg fel nem ismerhető szellemi közösségbe azokat, akikben az ősi emberi önzés háttérbe tud szorulni az emberszeretet mögött — szóval a jó embereket. Ennek az értékes emberrétegnek a szíve verését kell a törvényhozónak és a bírónak kitapintania, mikor törvényt hoz vagy ítéletet alkot. Harmadik csoportja az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületre váró feladatoknak, amelyek az egyesülés általános célkitűzésében bennfoglaltaknak tekintendők: a jogismeretek népszerűsítése és a bírói hivatás sokoldalúságának és felelősségteljes voltának a nagy közönséggel való megösmertetése. Hogy egye-