Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása
A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSA. 19 A házasság jogi fennállása alatt született gyermek törvényességéből foly azután, hogy öneltartásra való képtelenség esetében az eltartásra képtelen anya után a tartás a nagyszülőktől igényelhető (1877 : XX. tc. 11. § ; 1912 : LIV. tc. 21 § és Ppn. 137. §). Ezt Kóródy táblabíró úr hagyta figyelmen kívül. Az kétségtelen, hogy nemcsak a holttányilvánítás után született, hanem a holttányilvánításhoz megkívántató ismeretlen távollét alatt született gyermekek törvényességének vélelmét — a lehetetlenség fogalmával kapcsolatban — a nemzés ténye feltétlenül megzavarja és senki se vitatja, hogy ez a természettudományiasan felfogott tény a «család erkölcsi világában légköri zavart nem váltott ki», azonban ezt nem a fennálló jogrendszer oszlopainak a döntögetésével kell kikapcsolni, hanem keresni kell a módust a mindnyájunk által érzett kényszerhelyzet jogi szabatossággal való eliminálására.1 rokonok se.» A családi név fennmaradásának emberi örök ösztöne, célja, a családhoz tartozóknak előlegezett nagyobb bizalom csak a feleség részéről hozott isteni adományt is sok esetben eléggé meg nem hálálható kegynek fogadtatják el és a kakuk-fióka törvényes marad — amíg a rokonok inter partes, egy vagy más okból meg nem támadják. A törvénykezési statisztika idevonatkozóan nagyon kis számokat mutat. A család kialakulásában a kakuk-fióka vérbelileg közelebb van, mint a teljesen idegen örökbefogadott gyermek. A természet embere ezt másként értékli, mint mi, jogászok. A ma érvényes tételes törvény, a H. T. 73. és 74. §-nak nyelvtani, joglogikai és rendszerbeli értelme tekintetében tehát, a kifejtett álláspontom alapján, egyelőre a nagy Szilágyi Dezső, Vavrik Béla, Grosschmid Béni s társaik tanítását tartom mesteri tanításnak s nem dr. Nizsalovszky tanár lir hírlapi cikkbe foglalt nézőpontjait. Az azután szerintem is egészen más kérdés, hogy a megváltozott társadalmi felfogás, a természettudományias ismeretek hatékonyabb érvényesítése nem indokolnák-e esetleg a ma érvényes tételes törvénytől eltérő szabályozást. Ez azonban egyelőre a mai kor kodifikátorainak a gondja s dolga! 1 Dr. Szladits K. helyeselheti a saját nézőpontjából a bpesti tábla P. III. 1292—-1931. sz. döntését (Mdt. XXIV 94. sz.), hisz természet tudományiasan mindenki ekként látja, de a H. T. rendszere szempontjából «hibátlan okfejtésű ítéletnek» még sem tekinthető. Én azt is megengedem, hogy a jogrendszer keretében ily irányú fejlődés lehetséges lesz. De ma nem lehet a törvényes vélelemmel szemben a nemzés ténye alapján tartásdíjat ítélni. Nem a tisztánlátás kérdésén fordul meg a kérdés, hanem a jogbizonytalanság növekedése közben a jogrendszerben való bíráskodás szigorú követelményén ! (L. J. K. 1932. 11. szám.) 3*