Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

250 Dr. TÓTH GYÖRGY. Éppen ezért az én figyelmem nemcsak arra terjed ki, hogy a holttányilvánítás után született gyermekek jogi helyzete — ha szükségesnek mutatkozik — kellő jogászi szabatossággal változzék, hanem a természettudományias felfogás szem előtt tartásával a formulát oly kép kell megszerkeszteni, hogy a férj eltűnése után, de a holttányilvánítás előtt született gyermekek jogi helyzete is szabatosítható legyen. A család erkölcsi egységessége szempontjából tehát nemcsak a holttányilvánítás után (302 nap elteltével) született, hanem a holttányilvánítás előtt az eltűnés hosszú ideje és a perlekedés tartama alatt született gyermekek is a dr. Nizsalovszky által illusztrált helyzetben vannak, de ezek sorsán elfeledkezett érzelmi húrokat pengetni. Dr. Szászy Béla se tudta ezt a kérdést a saját álláspontjába beleilleszteni s ezért a gyermekeket kétfelé osztja s azt tanítja : hogy : a) a. holttányilvánításig született gyermekek, mivel a házasság megszűnte nincs bizonyítva, törvényesek, ellenben b) a holtnak nyilvánítás után (302 nap elteltével) született gyermekek törvénytelenek. (Jogállam, 1931. 141. 1.) Mindezekkel a rendszertelen egyéni elgondolásokkal szemben mennyivel biztosabb, határozottabb és megnyugtatóbb a törvény mai rendszere, amely a gyermekek törvényes származását egységesen a házasság jogi fennállásához köti, amellyel szemben a megtámadási jogot minden jogilag érdekelt részére minden gyermekkel szemben az egyenlő elbánás elve alapján biztosítja. A magyar magánjog, helyes erkölcsi nézőpontból, mindig a törvényesség fenntartását tartotta szem előtt s bár a társadalmi és családerkölcsi züllöttség a magyar Kúria előtt is ismeretes, igen nagy bölcseséggel és a nemzeti erkölcsi élet magasabb nézőpontjához képest a magyar magánjog erkölcsi célkitűzéséhez szabva alkalmazza a törvényt.1 Annak a mai társadalmi rendszerben messzemenő lélektani és biológiai oka van, hogy a gyermek törvényességének megtáma1 Itt csak két momentumra utalok. Erdős René a szokatlanul széles körben olvasott «A nagy sikoly* című regényében a házasság ideális céljának gyönyörű érzékeltetése után valósággal kitanítja olvasóit a gyönyörök kiélvezésének módjaira. Az eudaimonizmusnak valósággal tankönyve. Ily regények olvasása után a Színházi Élet olvasótáborának száma valóban érthetően szaporodik. A közszellem ily irodalmi irányítása mellett nem