Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

i8 Dr. TÓTH GYÖRGY. tartottam megmondani, bár én is vallom, amit Vámbéry írt valahol, hogy : bírósággal szemben az elismerés még szaklapban is csupán néma tisztelet lehet, mert a dicséret éppoly sértő, mint a gáncs. Márpedig a Kúria álláspontjának támadása az adott esetben egyszerűen gáncs, tehát sértő. A jogos kritika ellenben, szerintem is, fölötte áll minden emberi intézménynek. A holttányilvánítás után született gyermek státus-állapota kétségtelenül a házasság fennállásából vezethető le. Törvényünk értelmében tehát a gyermek feltétlenül törvényes a házasság jogi fennállása alatt is s ez okból a törvénytelen gyermeknek kijáró tartás iránt nem perelhet sem ő, sem az anya mindaddig, amíg a törvénytelenség bíróilag kimondva nincs. A megoldás módozataira való reátérés előtt szükségesnek tartom még néhány egészen téves beállítás ellenérveire is utalni. Dr. Nizsalovszky E. a holttányilvánítás után (302 elteltével) született gyermek törvényesítésénél helyesen mutat reá, hogy : a házasság jogi fennállása alatt született gyermek a nemző és anya által kötött házasság folytán nem törvényesül, mert «törvényes» gyermek, de mellőzi annak a kiemelését, hogy a házasságot kötő «vad-apa» az ily gyermeket a saját családjának törvényes tagjává teheti : örökbefogadás útján. Vagy beállhat az inter partes törvénytelenítés és ezzel kapcsolatban a nemzővel szemben való tartás érvényesítése.1 1 Dr. Nizsalovszky hírlapi cikkével bővebben nem foglalkozom, mert bár egyetemi tanárként bármely kérdésnek hivatásos értelmezője, tanítója, de köztudomásúlag ő a dologi jog specialistája s jelenleg a hitel jog tanára, amire utóbb figyelmeztettek s ezért a személyi jog fejlődésének összes árnyalódásait nem érzékelhette eleddig eléggé s az adott esetben nem a kívánt módszerességei tárgyalta a kérdést, hanem tisztán a szociális jelenség impressziója alapján. Én cikkeimben kifejtettem, hogy természettudományiasan nézve valóban lehetetlen, hogy az eltűnt és megholtnak nyilvánított nemzője lehessen egy gyermeknek, de ez a szakjogászt nem szabad hogy megtévessze, mert adva van a törvényesség megtámadása! Az a hangulatkeltő szemléltetés se helytálló, hogy a dr. Szladits támadásának azért nem támadt erősebb visszhangja, mert azok az érdekeltek, akik a Kúria gyakorlata ellen tiltakozó szavukat felemelhetnék, nem tudnak szólani, mert a harcterek jeltelen sírjaiban nyugosznak. A háborúból visszajött szenvedő embertársaink ezt a kérdést — az elesettek nevében is — a maguk részéről elintézték. «Az emberi lélek mélységeibe hatolni nehéz és csak azt a külső magatartást szemlélhetjük, hogy a visszatért férj a törvénytelenítés jogával nem él. Sőt interpartes igen sokszor a