Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSA. 15 felekre, hanem a házasság jogi fennállásához kapcsolódó törvényes leszármazokra (descendentes) is vonatkozik. Ezekből a rendelkezésekből tehát okszerűen foly, hogy a H. T. rendelkezéseiben benne van a holttányilvánítás hatályának akként való megkülönböztetése, hogy az csak : a) a, vagyonjogi viszonyokra vonatkozik, ellenben b) a státusállapotokra önmagában nem. Ezen a ponton most már azt emelem ki, hogy a magyar házassági jog rendszerében éppen annak a további mélyre látó felfedezésének nincs helytálló alapja, hogy : a holttányilvánítás a házasságot önmagában nem szünteti ugyan meg, ellenben a családjogi összes többi kapcsolatokat megszünteti.1 A család erkölcsi egységének ily önkényes bomlasztására a magyar magánjog rendszerében valóban jogalapot találni nem lehet. A Szaldits—Szászy-féle felfogás ezt a jogi botlást azáltal kerüli ki, hogy a H. T. 73. § II. bekezdésének olyan értelmet tulajdonít, hogy az ott kifejezésre jutott vélelem (= halál) a házasságot önmagában megszünteti, tehát már a családjogi vonatkozásokban is érezteti jogi hatását s ekként : a 302 napon túl született gyermekek törvénytelenek. Dr. Kóródy Lajos bpesti ítélőtáblai bíró űr e szemle 5—6. füzetében megjelent cikkében a dr. Szászy Béla Onm. állásfoglalását teszi magáévá, amit tiszteletreméltó véleménynek fogadok el, azonban a cikk további során Szászy okfejtésével szembe kerül.2 A H. T. 74. §-ban előforduló is szócska magyarázgatása rendén azt mondja, hogy : 1 Lásd : dr. Cziglányi fejtegetését a Magánjog Tára 1929. 6. számában. A budapesti tábla is ezen a ponton a jogrendszer ellen vét. (M. Dtár, 1931. 94. eset.) 2 Lásd : Jogállam 5—6. f. (1931. V—VI. szám) : «A férj holttányilvánítása után született gyermek jogállása.* «A pro és contra felhozott érvek mellett — mondja — a teljesség kedvéért nem vélem feleslegesnek, hogy. mint hivatásomnál fogva ezzel a kérdéssel foglalkozó gyakorlati jogász, ehhez a mélyreható jelentőségű kérdéshez én is hozzászóljak.» Örömmel olvastam el e cikket is, mert a M. J. Sz. 1931. 3. számában én hangsúlyoztam, hogy : «a magyar jogászság . . . ezt a kérdést általános megnyugvást keltő formában meg kell, hogy oldja». Cikkíró bírótársamnak az a kijelentése, hogy ő, mint hivatásánál fogva ezzel a kérdéssel foglalkozó jogász, a ^teljesség kedvéérU szól hozzá ehhez a «mélyreható jelentőségű kérdéshez*, arra kötelezte volna őt, hogy az