Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

i6 Dr. TÓTH GYÖRGY. «a törvény eme szakasza nem valamely, a törvény 73. §-tól eltérő házasságszüntetö kizárólagos okot állapít meg arra az esetre, ha az egyik házastárs holttányilváníttatott, hanem .... egy harmadik ténykörülményt is házasságot megszüntető hatással ruház fel, nevezetesen azt, amikor ... az egyik házastárs holttá nyilváníttatott s eme törvényes vélelem folytán a másik házastárs a házassági kötelékből felszabadulván, jóhiszeműen újabb házasságot köb).1 «Azt jelenti ez, hogy abban az esetben, ha a férj holttányilvánítása után a feleség jóhiszeműen újabb házasságot köt, akkor a holttányilvánította] kötött előbbi házasság ezen újabb házasságkötés által végleg megszűnik ...» Ez az értelmezés arra tanít, hogy a holttányilvánítás vélelme alapján a másik házastárs a házassági kötelékből felszabadul, de mégsem szabadul (vagyis nem szűnik meg a házasság), mert véglegesen csak az újabb házasságkötéssel szűnik meg! eddig elmondottakon fölül és az eddig megírtakon túlmenőleg olyan hiányt tegyen nyilvánossá, ami az eddigiekből hiányzik, mert hisz teljessé csak azt lehet tenni, ami nem teljes, hiányos, pótlásra szorul. A csordultig való teljességhez megkívántató ezt a gondolatcseppet a cikk egyáltalán nem engedi magából kipréselni, már amennyire a kérdéskomplexumot összefogó szellemi erővel erre törekedni lehet. A cikkíró bírótársam még a vonatkozó értékes cikkek szabatos felsorolásával is adós marad. Nem említi, hogy dr. Szladits K.-nak : «A holtnak nyilvánítás* c. cikke vezeti be a nyilvános vitát (J. K. 1930. XII. 15.). Hallgat arról, hogy a H. T. 74. §-nak keletkezését értékes jogtörténeti világításba helyezi dr. Malonyai Béla : «A holttányilvánítás hatása a házassági kötelékre és a gyermek törvényességére* (J. K. 1931. 3—4. szám) c. alapos cikkében. Azt se említi meg, hogy én a kérdésre vonatkozó részletes kifejtésemet a «Polgári Jog» 1931. évi 1. és 2. számában tettem közzé. A «Magyar Jogi Szemle» 1931. évi április és májusi számában közölt cikkemre való utalás sem helyes, mert az ott megjelent cikkemben nem a jelenlegi problémával, hanem a férj életében született «kakuk-fióka» tartásdíjának problémájával foglalkoztam, ami egészen más. Cikkeim tartalmának ily nagyfokú összecserélése lehet tévedés, de lehet egyéb is. Ez anyag ismerete nélkül nem lehet a «teljessé» tevésről beszélni. Dr. Szászy mondhatta : csakis a vita anyagának ^teljessége érdekébem kívánok a már e részben felhozottakhoz egyet-mást hozzátenni, mert a megoldás módja tekintetében nóvumot adott, ellenben dr. Kóródy bírótársam újabb megoldási formulát se adott. 1 A törvény indokai szabatosan azt mondják, hogy : a házassági kötelék a vélelem erejénél fogva akadályi jellegétől megfosztatott; ami mást jelent, mint a kötelékből szabadulás. De lásd a H. T. 21. §-át.