Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 7. szám - Racionalizáció a törvénykezés terén
248 RACIONALIZÁCIÓ A TÖRVÉNYKEZÉS TERÉN. törvény jól-rosszul, sőt egészen bátran mondhatjuk, túlnyomó részt rosszul megvalósította, anélkül, hogy akár csak pillantást vetett volna arra, hogy mikép lehet az ügyvédi munkát is megszabadítani a törvénykezés keretében a felesleges sallangoktól. A Budapesti Ügyvédunió racionalizálási ankétja a bírósági munka leegyszerűsítésére irányuló javaslatok mellett ezt a munkát is kitűnően elvégezte és az ankét keretében felmerült számtalan életrevaló indítványt lekicsinyelnünk annál kevésbbé sem szabad, mert ezen indítványok között nem egy van, amely egymagában is óriási könnyítést eredményez megvalósítása esetén a bíróságnak és az ügyvédségnek, emellett bizonyos az, hogy az indítványok a maguk összességükben igazolják a közmondást, amely szerint „sok kicsi sokra megy". A racionalizálási ankéten dr. Ribáry Ernő mint a polgári perrendtartási rész előadója által előterjesztett racionalizálási javaslatokat az alábbi I—XX. sz. csoportokban ismertetjük; a végrehajtási eljárásra vonatkozólag dr. Boda Ernő által előterjesztett javaslatokat a XXI. részben, a cégjogi eljárásra vonatkozólag dr. Sichermann Frigyes által előterjesztett javaslatokat a XXII. részben, végül a csőd és kényszeregyességi eljárásra vonatkozólag dr. Schleiffer Pál által előterjesztett javaslatokat a XXIII—XXIV. részben közöljük. Az igazságszolgáltatás racionalizálására vonatkozólag a Budapesti Ügyvédunió ankétján elfogadott javaslatok. I. Az érvényben levő jogszabályok felkutatásával járó nehézségek elhárítását célozzák a következő javaslatok: 1. A kodifikácionális és rendeletalkotási technika olymódon való megváltoztatása, hotíy a törvény (rendelet) címe hű, könnyen megjegyezhető rövid képet adjon annak tartalmáról és abban oly jogszabályok, amelyek a törvény főtárgyával kapcsolatban nincsenek (mint pl az állam elleni biztosítási végrehajtás kizárása a valorizációs törvényben), ne foglaltassanak. 2. Az érvényben levő jogszabályokról kötelező erejű, szakcsoportok szerinti hivatalos összeállítások koronkénti kibocsátása. 3. Novelláris jogalkotás esetén a módosító rendelkezéseknek a módosítottak helyébe való beszámozása és a módosított törvénynek (rendeletnek) a kormány által új, egységes szerkezetben való közhiteles közzététele. 4. A bíráknak törvénykönyvekkel, döntvénytárakkal, helyi szabályrendeletekkel és mindenféle segédeszközökkel való ellátása. 5. A bírói ügyvitel szabályainak az összes módosító és kiegészítő rendelkezésekkel kibővített egységes átdolgozása. 6. A bíróságok részére fontossággal bíró, koronként változó tudnivalóknak (a megkeresések elintézése, szegényjog, perköltségbiztosíték és külföldi ítéletek kölcsönös elismerése tekintetében az egyes külföldi államokkal fennálló viszonossági vagy szerződéses viszony, az óvadékképes értékpapírok jegyzéke stb.) az igazságügyminiszter által évenként egységes alakban való közzététele és a bíróságok részére való megküldése, hogy ezáltal a jelenleg majdnem minden esetben szükségessé váló tudakozódások, a minisztériumnak számtalan esetben való megkeresése stb. feleslegessé váljék. II. A bírósági ügyvitel egyes alapelveinek reformját célozzák az alábbi indítványok :
