Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 7. szám - Dr. Almási Antal: A dologi jog kézikönyve II. kötet [könyvismertetés]
DR. ALMÁSI ANTAL: A DOLOGI JOG KÉZIKÖNYVE. 245 telekkönyvön kívüli alakzatok számának szaporodására ;* a Dologi Jog első kötetében^ részletesen kifejtette az élők közötti jogügylettel szerzett telekkönyvön kívüli tulajdon szabályait és cikkekben, felszólalásokban ismételten rámutatott a kettős eladás körül kifejlődő bírói gyakorlat dogmatikai következményeire. Mindannyiszor kifejezésre juttatta tartózkodását a jogpolitikai kérdés eldöntésétől és ennek a tartózkodásnak a magyarázataképen azt a tudományos álláspontját, hogy a dogmatikus fogalmak csak a való életben érvényesülő jog feltüntetésére szolgálnak és, hogy a gazdasági életre valósággal állandóan ható bírói szokásjog kétségtelen tényei előtt a tudományos fogalomalkotás sem hunyhat tartósan szemet. Sohasem maradt el azonban ezekben a kifejtésekben annak határozott hangsúlyozása, hogy az új szokásjogi tétel „az írott forráshelyekkel és az elméletnek ezen sarkalló felfogásával" ellentétben áll. A Dologi Jog második kötetében ugyanennek az álláspontnak a keresztülvitelét látjuk az idegen dologbeli jogoknál.3 IV. Az írott és íratlan jog viszonyának tisztázatlansága az idegen dologbeli jogok körében más pontokon is megoldatlan kérdések elé állít. Almási számos ilyen kérdésre elsőnek mutat rá. Csak néhány példát emelve ki: a) a 444. E. H. szerint a jóhiszemű szerzés védelme a végrehajtási úton szerzett jelzálogjogra nem terjed ki. A Jt. a végrehajtási jelzálogjogot nem is említi és így a törvény betű szerinti értelmezésével arra az eredményre lehetne jutni, hogy a gyakorlatnak ez a tétele a törvény folytán megdőlt, minthogy a végrehajtási jelzálogjogra ebben a vonatkozásban is a közönséges jelzálogjog szabályai alkalmazandók.4 b) Szolgalom alapítása — mint az u. n. konstitutív jogutódlás egyik esete — a tulajdonjog egy cikkelyének a lehasítása, tehát részleges elidegenítés. A bírói gyakorlat mégsem alkalmazza reá a 4420/1918. M. E. sz. rendeletet, hanem lehetőnek tartja, az alakszerűtlen szolgalom-alapítást is.5 c) A telekkönyvi rosszhiszeműségnek a bírói gyakorlatban kialakult fogalmát a Jt. a jelzálogjog szerzése körében megszorította: rosszhiszeműnek csak azt a jogszerzőt tekinti, aki a telekkönyv tartalmát ismerte; kívül marad tehát ezen a körön az erről gondatlanságból nem tudó jogszerző. Ezzel a telekkönyvi roszhiszeműség indokolatlan kettősége áll elő.6 d) Eddigi jogunkban kétségtelen volt, hogy a jelzálogjogot alapító dologi ügylet éppen olyan szerződés, mint a tulajdonátruházás; a Jt. kétséget hagy az iránt, hogy itt a tulajdonos egyoldalú rendelkezéséről vagy dologi szerződésről van-e szó ?7 e) Bírói gyakorlatunk a dologi ügylet jogcímes felfogásának alapjánál, míg a Jt. szövege helyet enged az elvont ügyleti konstrukcióknak is.8 A jogalkalmazó és a joglétesítő tudatnak ilyen hasadási eseteiben mindenütt ugyanazt a kifejezett vagy éreztetett álláspontot találjuk Almási könyvében : az irott jogot, a mesterséges terméket az Íratlanból, az élet közvetlen szemlélete alapján kifejlődött nemzeti szokásjogból magyarázni. V. Ebben az elvi célkitűzésben és ennek következetes keresztülvitelében rejlik egyúttal Almási könyvének legfőbb gyakorlati jelentősége. Ügyvéd és bíró azt kapják benne, amire munkájukban leginkább van szükségük: a jog való állapotának hű képét, akkor is, ha ez a kép történetesen elüt az elméleti vagy jogpolitikai kívánalmaktól, avagy éppen az írott jog deformálódását mutatja. Sőt néhol még ezen is túlmenően: a jogi formákat fejlesztő fantáziával az érdekek védelmének új, a forgalom mai állapotában még fel sem ismert eszközeire hivja fel a figyelmet. Beható tárgyalásban részesíti pl. a haszonélvezet-gyakorlás átengedése kérdését;0 ennek során utal arra, hogy a haszonélvezet gyakorlásának átengedése 1 Ungarisches Privatrecht, II. kötet, 44—45. oldal. 2 Különösen 117—119, 189—196. oldalak. 3 így a telki szolgalmaknál (26. old.), a haszonélvezetnél (47. old.), a használatnál (111. old.) és a távolabbról jelzálogjog engedményezésénél (167. old.) 4 164., 189. oldalak. — L. erről külön cikkét is a Jogállam 1931. évi 1—2. füzetében. 5 25. oldal. 6 153. oldal. 7 150. oldal. 8 154. oldal. 9 52—56. old.
