Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 7. szám - Dr. Almási Antal: A dologi jog kézikönyve II. kötet [könyvismertetés]
244 FÜRST LÁSZLÓ. is, hogy a hézagot a bíróságnak a jogszabályalkotó apparátus megmozdulása nélkül is módja van betölteni. A jelen ismertetés keretében nem lenne helyén azokat a^ részeletkérdéseket tárgyalni, amelyekben igénytelen felfogásom szerint a szerzőétől eltérő álláspont a helyesebb. Egy oly nagy terjedelmű és a kérdések legmélyebb részleteiig elhatoló munkánál, mint szerző alkotása, szinte lehetetlen is, hogy a fejtegetései minden részletükben egyformán abszolút meggyőző erejűek legyenek, különösen olyan valaki irányában, aki részben azonos kérdésekben már igyekezett a maga módján határozott álláspontokat kialakítani. Azt azonban megállapíthatónak tartom, hogy 'Almási Dologi Joga nemcsak a jelenkori magyar dologi jogi irodalomnak, hanem általában a magánjogi irodalomnak egyik kiemelkedő alkotása, amely míg egyfelől a gyakorlati élet emberének állandó útbaigazítója, megbízható segítőtársa lesz, másfelől a dologi joggal tudományosan foglalkozónak is olyan alapvető forrásmunkájául fog szolgálni, amelynek figyelembevételét és alapos tanulmányozását nem fogja mellőzhetni. Dr. Nizsalouszky Endre. II. I. Almási Antal neve fogalom a magyar jogtudományban. Könyvei és cikkei régóta tárgyi értékükön alapuló tekintély erejével hatnak tudományos és gyakorlati jogi életünkre és a jogalkotás előkészítésére. Nagy magánjogi munkája egy-egy kötetének megjelenése jogi irodalmunknak várva-várt, ünnepi eseményei. A Dologi Jog Kézikönyv második kötetének megjelenésekor első szavunk az őszinte örömé afelett, hogy magánjogunknak ennél az irányjelzőjénél megállhatunk. II. A Dologi Jog II. része változatlanul követi az előző kötetek programját: magánjogi intézményeinknek a magyar jog saját tengelyéből felfogott képét nyújtja önálló és a kérdések gyökeréig ható feldolgozásban. Az a szemléleti mód, amely a magyar jog sajátos felfogásából indult ki, különös jelentőséget nyer a most megjelent kötetben amely anyagának túlnyomó részében az ingatlan jelzálogjogot tárgyalja. Az utóbbi évek törvényalkotásának legátgondoltabb és legprecízebb fogalmazású törvénye: a Jt. olyan intézményekkel is elárasztotta magánjogunkat, amelyek részben idegen talajon fejlődtek ki, részben pedig tudományos kombinatív munkának az eredményei. A jelzálogjognak a törvényben felállított pompás logikai épülete az intézményes formákkal szemben mindig konzervatív gazdasági életbe és a bírói gyakorlatba még nem tudott annyira beleilleszkedni, hogy az i'ij jelzálogjogi intézményeket magánjogunk szerves alkotórészeinek lehetne tekinteni. Almási könyvének legfőbb jelentősége, hogy a Jt. szabályainak belső motívumait kiásva, nagyszabású elgondolásban köti össze az élő jogot a jelzálogjogi kódex szabályaival. Az elgondolást hatalmas lendülettel végigdolgozott részletmunkával valósította meg, midőn az új intézményeket mindenütt a gyakorlatban kialakult elvek próbakövén vitte végig. A törvényszabály élettelen szövege színes tartalmat nyer a birói gyakorlatból kiolvasztott szokásjog megvilágításában. III. De az élő magyar jog szellemét leheli rá a jelzálogjogi törvényen kívül eső dologi jogi alakulatok dogmatikájára is. A birói gyakorlat tényeit, mint amelyek az élet közvetlen értékelése alapján jöttek létre, szinte természeti adottságoknak hajlandó tekinteni, szemben a jogalkotás és a tudomány többé-kevésbbé mesterkélt műveivel. A törvényt a következetesség, a mindenről gondoskodás, az egyenleteseég szempontjai kötelezik; a döntésekből összerakott mozaikkép lehet tarka, lyukacsos, egyenetlen, mint maga az élet. Ez távolról sem jelent elnézést az ítélkezés esetleges kisiklásaival szemben, hanem csupán annak a gyakorlati célkitűzésnek az érvényesítését, hogy az olvasó mai, túlnyomóan esetjogi rendszerünknek hü képét kapja. Ismeretes, hogy Almási figyelmeztetett először arra a változásra, amely a bírói gyakorlatban a telekkönyvi bejegyzés konstitutív jellege kérdésében az utolsó évtizedek során bekövetkezett. Már egy évtizeddel ezelőtt rámutatott a
