Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A holtnak nyilvánítás és törvényes származás problémájának megoldása

A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSA. 13 helyes megoldás attól függ, hogy mennyire sikerül a problémát elméletileg tisztán beállítani s a gyakorlat problematikus esetét a jogrendszernek megfelelő keretben eldönteni. A vonatkozó fejtegetéseim után 1 abból kell kiindulnom, hogy a mai jogrendszerben lehet-e jogosultsága dr. Szladiís—Szászy ama felfogásának, hogy a H. T. 73. § II. bekezdése alapján : «a házassági köteléket a holtnak nyilvánító határozatban megállapított halál napjával megszűntnek kellvén vélelmezni, ehhez kell igazodni mindazoknak a jogkövetkezményeknek, amelyek a házassági kötelék megszűnésének fényéből folynak». Úgy érzem, vallom, és tudatosan hirdetem, hogy ez a felfogás nem helytálló és ez a felfogás a mai jogrendszerünkben nagyobb zavart, felfordulást és bizonytalanságot váltana ki, mint a Kúria kifogásolt álláspontja. Dr. Szászy — az én cikkem tartalmára célozva — azt is mondja • «oly különböztetésre, hogy a holtnak nyilvánító ítélet halált megállapító hatálya csak a vagyoni viszonyokra vonatkozik, ellenben a státuskérdésekre nem, a házassági törvénynek egy rendelkezése sem nyújt alapot.» Ily szövegszerűséggel a H. T. egységesen valóban nem rendelkezik és mégis rendelkezik.2 A H. T. 132. §-nak második bekezdése az akkori tételes törvényt, az 1868 : LIV. tc.-ket hatályában fenntartván, a holttányilvánítás vagyonjogi hatályára nézve rendelkezett. Ez tehát törvényes alap a holttányilvánítás vagyonjogi hatályára nézve. Ezzel szemben a holttányilvánítás hatályának státuskérdésekre vonatkozó rendelkezését : az 1868 : LIV. tc. 522. §-nak a) pontját hatályon kívül helyezte és kimondotta, hogy : «A jelen törvény alkalmazásában az 1868 : LIV. tc. 522. 1 Lásd Polgári Jog, 1931. 1. és 2. sz. Jogállam, 1931. évi 7—8 szám. 2 Az 1848. év előtti erdélyi és magyarországi jogban a holtnak nyilvánítás nem volt intézményesítve. Magyar területen az olasz szokásjog útján az opthv. 24. §-a honosította meg. Az új házasságralépés céljából való holtnak nyilvánítást az Id. Polgári Perrend 680—682. §-ai szabályozták. «A valósággal megtörtént halálozás bizonyítása új házasságralépés végett* a 683. §-ban volt szabályozva. Később az 1868 : LIV. tc. 522—258. §-ai szabályozták : a) a. házassági kötelék feloldása és b) az örökség birtokbavétele céljából. A római jog a praetori jog keretében az elhalálozás kérdését a «holttányilvánítás» intézményes rendezése nélkül oldotta meg.