Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Az életbiztosítási szerződések megszűnése és a szerződéses bírság követelhetése

AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK MEGSZŰNÉSE. 229 elmaradás esetén. A törvény szerint (Nov. 9. §. 2. bek.) ugyanis a bírság csak attól követelhető, ki „megelőző" felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést, vagyis elkésett felmondással. A biztosított akaratából a novella értelmében felmondás (nyilt vagy vélelmezett) nélkül a szerződés megszűntnek nem tekinthető, ekként az sem állapítható meg, hogy a fizetés elmaradása felmondás okából történik-e? Hogy ez tisztáztassék, kell hozzá a biztosított egyenes nyilatkozata, vagy a 10. §. utolsó bekezdésében előírt formális eljárás. A törvény tehát a fizetés megszüntetésének nyilvánosságra jutó okát kívánja. Míg ez az ok a kifejezett vagy vélelmezett felmondással megállapítva nincs, a bírság nem követelhető. Nincsen kizárva ugyanis, hogy a 10. §. utolsó bekezdésében előírt felhívás eredményre vezet, a biztosított fizet, amihez a felhívási határidő alatt kétségtelenül joga van, azt a biztosító társaság nem is utasíthatja vissza. A gyakorlati életben előfordul, hogy a biztosított a visszatérő időszakban elhal, mielőtt a szerződést felmondotta volna, vagy mielőtt a vele szemben a novella 10. §. utolsó bekezdése értelmében felmondottnak tekintendő volna. Az utóbbi eset természetesen akkor áll bé, ha a biztosító társaság a visszatérő időszak díjának megfizetése iránt a biztosítottat a 10. §-ban előírt módon fel nem hívta. Egyik jogi felfogás szerint, ha a visszatérő időszaki díj az esedékesség napján megfizetve vagy külön kötelezővel megígérve nincs, a szerződés megszűntnek tekintendő, az esedékesség napjától a biztosító társaság kockázatot nem visel még az esetben sem, ha a 10. §. szerinti felhívást nem is intézte a biztosítotthoz. E jogi álláspont szerint ilyen felhívás csak ahhoz intézhető, aki különkötelező adásával a visszatérő időszakra a szerződés hatályát fenntartotta. Ez az álláspont szerény véleményem szerint a biztosítási szerződések különleges, a törvény által szem előtt tartott természetének nem felel meg. Amint fentebb ki van fejtve, a biztosítási szerződések a kikötött hosszabb tartama dacára a tartam lejárta előtt is megszűnhetnek. A vélelem a szerződés kikötött hosszabb tartama miatt mindig a szerződés hatályának folyamatossága mellett szól s vitás esetekben, éppen a kikötött hosszabb tartam miatt, nem a szerződések fennállása bizonyítandó a biztosított által, hanem azok időelőtti megszűnését a biztosító társaság köteles bizonyítani. A törvény éppen azért intézkedik a tartam közben való megszűnésről, mert a szerződést a kikötött tartam miatt, annak idejére, fennállónak tartja. Ha minden visszatérő időszak díjának esedékességekor a fizetés elmaradása folytán megszűnne a szerződés, a törvény ilyen értelemben intézkedne is, s a továbbiakban arról intézkedne, hogy az így megszűnt szerződés miképpen léptetendő újból hatályba. A törvény azonban csak a kikötött tartamnak felmondás útján való megszakadásáról intézkedik.