Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Az életbiztosítási szerződések megszűnése és a szerződéses bírság követelhetése

• AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK MEGSZŰNÉSE. 227 időszak díját az esedékességkor ki nem fizeti ? Igen fontos kérdés a fizetés elmaradásának a szerződésre való befolyása és pedig azért, mert a biztosítási társaság sem hagyható bizonytalanságban aziránt, hogy a visszatérő díj hiánya miatt meddig kelljen a kockázatot viselnie, másrészről a szerződő felet is tájékoztatni kell, hogy mikor szűnik meg a kockázatviselése. Annyira fontos ez a kérdés, hogy jogi hatásának rendezését a törvény nem is bízta a felekre, hanem cogens erővel egységesen szabályozta. A biztosítási díj fizetése vagy szándékosságból, vagy feledékenységből, vagy erőhatalom folytán keletkező akadály miatt marad el. E legutolsó esetben a fizetési határidő a dolog természetéből folyóan kitolódik addig, míg a „vis major"-szerű akadály megszűnik. Előbbi esetben bizonytalanság áll be, amely elsősorban a biztosító társaságot sújtja, mert a fennálló szerződés folytán a kozkázatot viselnie kell s nem tudhatja, hogy a biztosított milyen álláspontot foglal el a további díjfizetéseket illetőleg. Már a K. T. 505. §. 3. pontja a díjfizetés elmaradásának a szerződés fennállására gyakorolt hatását akként oldotta meg, hogy kimondta, mikép a szerződés megszűnik, ha a biztosított az esedékességtől számított 30 nap alatt a díjat meg nem fizeti. Itt a szerződés megszűnése a törvény rendelkezésénél fogva minden más feltétel nélkül következett be Az 1927: X. tc. 12. §-a a K. T. 505. §. 3. pontját kifejezetten hatályon kívül helyezte és a fizetés elmaradása miatt bekövetkezhető megszűnés formáját újból szabályozta. Az új szabályozás is azon az elgondoláson alapszik, hogy az életbiztosítási szerződések mint jobbára tőkegyüjtő szerződések fennállása a közérdeket nem érinti, fennmaradásuk a biztosított fél vagyoni helyzete is befolyásolja. Megengedi tehát a törvény, hogy a biztosítottak életbiztosítási szerződésüket a kikötött tartam közben is megszüntethessék. E megszüntetési szándék a biztosítási novella értelmében csak felmondás alakjában érvényesíthető. A felmondás a biztosítóhoz intézett egyenes nyilatkozattal történhetik. De ez sem kötelező a biztosítottra, egyszerűen negatív magatartást is tanúsíthat, vagyis a visszatérő időszak díjának esedékességekor nem fizet. Ily helyzetben nem lévén tudható, hogy a fizetés elmaradása feledékenységből vagy szándékosságból következett-e be, a novella 10. §-ának utolsó bekezdése egyenesen kötelességévé teszi a biztositónak, hogy a biztosítottnak idevonatkozó álláspontját kiprovokálja. A biztosító társaságot terhelő e kötelezettséget a novella 10. §-ának utolsó bekezdés írja elő, amely következőképen szól: „A szerződést felmondottnak kell tekinteni, ha a szerződő fél (biztosított) az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kitűzött utólagos határidő (5. §. 1. bekezdése) elteltéig meg nem fizeti". Ebből a törvényes rendelkezésből okszerűen folyik, hogy a