Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Az életbiztosítási szerződések megszűnése és a szerződéses bírság követelhetése

228 ÚJHELYI JÓZSEF. felhívás előtt a szerződés felmondottnak s így megszűntnek nem tekinthető, annak folyamatossága, hatálya a felhívási határidő végéig fennáll. Ha már korábban megszűntnek volna tekintendő a szerződés, úgy a törvény a felmondottság vélelmét újból nem állapítaná meg. Következik a fenti rendelkezésből az is, hogy a biztosító nemcsak 30 napi halasztást, hanem ennél többet is adhat. Nem írja elő a törvény, hogy a felhívás mikor eszközlendő s ekként az az 1 évi elévülési időn belül hónapok múlva is megtehető s így a szerződés felmondásának végső határideje kitolható. A novella tehát megszüntette a régi törvénynek fix határidővel járó merevségét. A 10 §. szerinti felhívással kapcsolatban a törvény nem mondja meg, hogy a szerződés ki által lesz felmondottnak tekintendő, de a jogi helyzetből következik, hogy mindkét fél által. Ámbár a novella javaslati indoka a szerződést a biztosított által felmondottnak jelzi. A felhívás dacára beálló fizetéselmaradás a biztosított részéről nyilván kifejezi azt a szándékot, hogy tovább biztosítani nem kíván, a biztosító részéről pedig kifejezett ténye annak, hogy fizetés nélkül a határidőn túl kockázatot viselni nem akar. Ilyen törvényes rendelkezések mellett tehát a felhívási határidő utolsó napjával tekintendő a szerződés felmondottnak, megszűntnek, és pedig a visszatérő időszak kezdetétől számítandó hatállyal. Ez azt jelenti, hogy bár a biztosító társaság a felhívási határidő lejártáig viselni köteles a kockázatot, az erre eső díjat nem követelheti. Erre az időre eső kockázatviselés ellenértékéről a törvény máskép intézkedett, de itt a kárpótlás módját a felek akaratára bízta. A törvény ugyanis számolt azzal, hogy nem minden biztosított lesz olyan gondos, hogy a szerződést még az esedékesség előtt felmondja s ezzel a biztosító kockázatviselését is megszüntesse, — hanem lesz olyan is, aki elnézi, hogy a társaság minél tovább ingyen viselje a kockázatot és akivel szemben éppen ezért csak kényszerrendszabályok útján szüntetendő meg a szerződés. Ezért az ilyen utólagos, elkésettnek tekintendő felmondás esetére a törvény megengedi, hogy a biztosító szerződési bírságot kössön ki, legfeljebb az első időszaki biztosítási díj egynegyedrészének az erejéig. A biztosító társaságok saját érdekükben élnek is ezzel a kikötéssel, ami a hanyag biztosítottal szemben beállható kockázatviselésért nem minősíthető érdemtelennek. A törvény szerint, aki megelőző felmondás nélkül szünteti meg a fizetést az a kikötött bírságot megfizetni köteles. A felhíváson alapuló vélelmezett felmondás nyilván nem megelőző felmondás s azért az így megszűnő szerződéseknél a bírság követelhető. Itt azonban ki kell emelni azt, hogy a bírság követeléséhez a fizetés megszüntetésével beálló elkésett felmondás megállapítása kell s a bírság nem követelhető csak egyszerű fizetés-