Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

2l8 SZEMLE. módon kerültek a főbérlő vagy az albérlő birtokába, úgyszintén azokra a dolgokra, amelyek csak történetesen kerültek a bérelt helyiségbe. (Kúria P. V. 4440/930. Elnök : Hutás, előadó : Vida. 1932, VI. 3.) — A fenyegetés és kényszer világos körülírása foglaltatik a Kúria következő indokolásában : A fenyegetés csak akkor szolgálhat alapul a megtámadásra, ha jogellenes ; ellenben, ha a fenyegetőnek joga van ahhoz, amit a fenyegetés által el akar érni, és jogosítva van arra, amivel fenyeget, — azaz, ha mind a cél, mind pedig az eszköz jogos — az ilyen fenyegetés hatása alatt létesített jogügyletet (például perléssel való fenyegetés folytán tett fizetést) nem lehet megtámadni, amihez képest jogellenes fenyegetésről vagy kényszerről nem lehet szó olyan esetben, amelyben az egyik fél a másiknak valamely, a törvény által biztosított jog (például biztosítási végrehajtás) használatától való elállás fejében vagyoni értékkel bíró szolgáltatás teljesítésére kötelezte magát, vagy ilyen szolgáltatást nyomban teljesített. (P. V. 4440/930. Elnök : Hutás, előadó : Vida. 1932. VI. 3.) * — Visszvégrehajtás az ügyvéd terhére, ha az ügyfél szegény jogos. Érdekes és a gyakorlatban nagyjelentőségű határozatot hozott a kir. Kúria. A kir. Kúria felfogását mindenkép csak helyeselni lehet. D. H. ügyvéd, a felperes képviselője a kir. Kúria 38. számú polgári jogegységi döntvénye alapján kielégítési végrehajtást kért az alperes ellen saját nevében ama perköltség erejéig, amelynek felperes részére való fizetésében az alperes előzetesen végrehajtható ítélettel marasztaltatott. Az alperes pedig a V. T. 42. §-a alapján a marasztalási perköltségösszeget bírói letétbe helyezve, kérte a végrehajtás elrendelésének mellőzését vissz végrehajtási igénye veszélyeztetése okából, minthogy a felperes szegény jogon perel. A másodbíróság az ügyvéddel szemben a V. T. 42. §-ában szabályozott eljárásnak a fél ellen igazolt veszély alapján helyét nem látta. Ez az álláspontja azonban téves. Ugyanis az ügyvéd, ki az ügyfele javára megítélt perbeli költséget a marasztalt ellenféltől előzetesen végrehaj thatónak kimondott ítélet alapján a saját nevében kért végrehajtás útján behajt, a végrehajtható bírói határozatnak jogerős megváltoztatása esetében a perbeli ellenféltől behajtott perbeli költségek visszatérítéseért — a visszatérítési kötelezettség külön vállalása nélkül — az ellenfélnek személyes felelősséggel nem tartozik. A Ppé. 18. §-a alapján a felet képviselő ügyvéd kezéhez történt fizetés, tehát a végrehajtás eredménye is a valóságban a képviselt fél megítélt követelésének kielégítésére szolgál, amit a 39. számú jogegységi határozat a beszámítás megengedésével világosan kifejezésre juttat ; ha pedig az ellenféltől behajtott perköltség, még ha e költség a fél képviselője által saját neve alatt végrehajtás eredményeként folyik is be az ügyvéd kezéhez, az ügyfelet illeti, s annak a követelésének kielégítésére szolgál; nem lehet kétséges az sem, hogy a teljesítés okafogyott-