Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

SZEMLE. 219 sága vagy alaptalan gazdagodás címén az ellenfélnek visszajáró ily követelés — eltérő megállapodás vagy vétkesség eseteit kivéve — nem a költség behajtásánál is meghatalmazotti minőségben eljárt ügyvédtől, hanem annak a meghatalmazottjától, az ügyfelétől követelhető vissza, amiből következik, hogy ilyen esetben a marasztalt felet a teljesítése folytán a Ppé. 43. és 44. §-a és a V. T. 41. és 42. §-a alapján megillető jogok nem a jogi képviselővel, hanem az ügyvédet meghatalmazó féllel szemben gyakorolhatók. Ha tehát a Ppé 18. §-a alapján saját nevében végrehajtást kérő ügyvéd ellen visszvégrehajtás nem kérhető, hanem csak a perbeli ellenfél ellen, úgy a visszvégrehajtási igény veszélyeztetésének nem az ügyvéd, hanem az általa képviselt fél anyagi viszonyai folytán kell fennforogni. Márpedig szegényjogon perlő féllel szemben a visszvégrehajtási igényt a bírói gyakorlat veszélyeztetettnek tekinti. (K. P. V. 2505/932. Elnök: Hutás, előadó: Beck.) * — Nyugdíj átértékelés román adóssal szemben. A felperes keresetében a havi 2000 román leuban folyósított nyugdíjának átértékelt összegben való fizetését követeli az alperestől. Az 1926 : XVI. tc. 20. §-a értelmében a törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a járandóságokra, amelyek teljesítésének módját vagy összegének meghatározását nemzetközi egyezmények szabályozzák. Felperes nyugdíjigényének az elbírálásánál tehát a Magyarország és Románia között létrejött s a 7934/1924. M. E. számú rendelettel életbe léptetett nemzetközi egyezmény határozatai az irányadók. Az egyezménynek a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozásokra és követelésekre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó II. fejezete 3. cikke 5. pontjában foglalt rendelkezés szerint az életjáradékok, tartásdíjak és hasonló természetű időszakos szolgáltatások ezen fejezet rendelkezései alá nem esnek. A IV. fejezet 1. cikkében pedig az egyezmény kimondja, hogy a két szerződő fél állampolgárai között fennálló régi koronáról szóló azok a tartozások és követelések, amelyek a II. fejezet rendelkezései alá nem esnek, annak a félnek a pénznemében és közönséges joga szerint rendezendők, amelynek az adós állampolgára. A felperes nyugdíjkövetelése tehát mint az életjáradékok, időszakos szolgáltatások fogalmi körébe tartozó követelés az egyezmény IV. fejezetének a rendelkezése alá tartozik. S minthogy a nyugdíjat szolgáltató alperesi pénzintézet jelenleg a román állam fennhatósága alatt áll, a nyugdíj átértékelt összegére vonatkozó igény olyan tartozásként, illetőleg követelésként jelentkezik, amely a román államnak a pénznemében és közönséges joga szerint rendezendő. A nem vitás tényállás szerint a román állam közönséges joga nem tiltja ugyan kifejezetten a régi nyugdíj követelések átértékelését, de nincs olyan írott jogszabálya sem, amely az átértékelést megengedné. Azt, hogy az ottani bírói gyakorlatban erre vonatkozó jogszabály kialakult volna, a felperes nem bizonyította, s a felülvizsgálati tárgyaláson kijelentette, hogy azt bizonyítani nem tudja. Az alperes által 2. és 3. alatt csatolt román bírósági ítéletekből pedig az tűnik ki, 14a*