Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

200 Dr. RUDOLF LÓRÁNT. miatt a fél felfolyamodással egyébként nem él, mert számol azzal, hogy felfolyamodásának elintézése olyan"hosszú időt vesz igénybe, hogy tekintettel a mai gazdasági helyzetre egész követelése esetleg behajthatatlanná válik, tehát inkább választja a kisebb rosszat és elfogadja a nem oly jelentős tévedést tartalmazó bírói végzést. Legföként kívánatos volna ez a módosítás pedig a felfolyamodási perköltségek szempontjából. Ugyanis a téves végzések felfolyamodási költsége a perrend szerint a felfolyamodó fél ellenfelét, illetve ha Pp. 435. §-nak előfeltételei fennforognak, az elsőfokú bírót terhelik. Gyakorlatban az utóbbira igen ritkán kerül a sor. Marad tehát a másik eshetőség : az ellenfelet kötelezni a költség megtérítésére. Ez azonban sokszor egész kirívóan méltánytalan. Tegyük csak fel a leggyakoribb esetet : a bíró a hitelező kérelmére kibocsájtja a fizetési meghagyást vagy elrendeli a végrehajtást, költséget azonban nem állapít meg. A hitelező ezen sérelmet orvosolni kívánván felfolyamodással él. Ezekben az esetekben az adósnak a felfolyamodási költségekkel való megterhelyése nyilván teljesen méltánytalan, hiszen az adósnak még módjában sem állott az eljárás menetébe való beavatkozás. Ennek a méltánytalanságnak elkerülése végett kezd mindinkább kialakulni a felfolyamodási bíróságok gyakorlatában az a gyakorlat, hogy ilyen esetekben a felfolyamodási költségeket kölcsönösen megszüntetik, amely gyakorlat viszont perrend- és ügyvédellenes. A Pp. 419. és 555. §-ai által körülhatárolt bírói jogkörnek a kiszélesítése a bíróságok szempontjából pedig azért volna előnyös, mert ezzel két bíróság és két kezelőszemélyzet munkájában tekintélyes munkamegtakarítást tudnánk elérni. A fentiekből kitünőleg tehát kívánatos és célravezető volna a Pp. 555. §-t olyként módosítani, hogy a bíró saját hatáskörében intézhessen el minden olyan felfolyamodást, melyek olyan végzései ellen irányulnak, melyek nyilvánvaló tévedésen alapszanak. (Szemben a mai helyzettel: «amennyiben ahhoz kötve nincs» s viszont majd minden végzéshez kötve van.) Ezen nyilvánvaló elnézésből származó téves végzéseken kívül hozhat a bíró olyan téves végzést is, mely helytelen jogszabályalkalmazásból származik. Gyakori eset, hogy az ellenfél is tisztán látja a bírói tévedést és szívesen beleegyezne abba, — mert a felfolyamodási költségektől mentesülni akar — hogy a téves végzés hatályon kívül helyeztessék, ha egyrészt az ellenfélnek felfolyamodásáról kellő időben értesülne, másrészt ha közös kérelemre