Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

A BIZTOSÍTÁSI VÉGREHAJTÁSNÁL LEFOGLALT KÖVETELÉSRŐL. 197 Kielégítési végrehajtásnál a követelés lefoglalásának jogerőre emelkedése után következik, hogy a végrehajtató vagy magára ruháztatja a lefoglalt követelést, vagy behajtási ügygondnok kirendelését kéri, aki a követelést érvényesíti és behajtás esetén a behajtott összeget bírói letétbe tartozik helyezni. A bíróság azután vagy az egyedüli végrehaj tatónak utalja ki az összeget, vagy ha több végrehajtató van, sorrendi tárgyalást tart. Ugyanez a helyzet a végrehajtási törvény 124. §-ának negyedik bekezdése értelmében akkor is, ha a lefoglalt követelésre halasztó hatályú igényper indul, az ügygondnok behajtja az összeget ekkor is, bírói letétbe helyezi, csupán a kiutalás, illetve felosztás marad függőben az igényper eldőltéig. A most említett esetben is bizonytalan, hogy a végrehajtató jut-e a letiltott követeléshez végeredményben, a törvény szerint mégis helye van ügygondnoki behajtásnak. A biztosítási végrehajtás során letiltott követelésnél ugyanez a helyzet, a törvény nem tesz tiltó kivételt, a bírói gyakorlat mégis abban az irányban halad, — egész tévesen — hogy ilyenkor nincs helye ügygondnoki kirendelésnek és behajtásnak. A vonatkozó indokok szerint az ügygondnoki behajtás a kielégítésnek már egy mozzanata, ez pedig biztosítási végrehajtásnál meg nem engedhető. Ez azonban egész téves indokolás. A fentiek szerint az ügygondnoki behajtás még egyáltalában nem jelenti azt, hogy a végrehajtató kapja meg a behajtott összeget, hiszen ezt még megkaphatja a bírói letétből például az igénylő is. Ez a behajtás tehát még nem a kielégítésnek mozzanata, csupán a harmadadósnak, akinél a követelés letiltatott, kényszerítése arra, hogy tegyen eleget a letiltó rendelvénynek. A letiltó rendelvény ugyanis — akár kielégítési, akár biztosítási végrehajtásnál — a törvény szerint úgy szól, hogy a harmadadós a letiltott követelés összegét, ha az időközi újabb bírói intézkedés előtt esedékessé válnék, ne fizesse ki se a végrehajtást szenvedőnek, se másnak, hanem helyezze bírói letétbe. Erre, biztosítási végrehajtásnál —• ismerve a téves gyakorlatot — a harmadadós sok esetben örömmel veszi a letiltást, se a végrehajtást szenvedőnek, se a végrehaj tatónak nem fizet, de bírói letétbe se helyezi az összeget, maga használja a pénzt. Vagy pedig az is előfordul, hogy egyenesen jó viszonyban van a végrehajtást szenvedővel és gondolja, hogy évekig is eltarthat a per jogerős befejezése, a végrehajtást szenvedő a végén majd csak rendezi az ügyet, addig nem is tartja vissza tőle a lefoglalt köve-