Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A hitelezők kijátszása

A HITELEZŐK KIJÁTSZÁSA. 193 még igen rövid ideig, pl. nyolc napig letilthatók legyenek, vagyis hogy az engedményezés csak ezen határidő után váljék perfektté. Teljesen egy nézeten vagyunk dr. Tóth kir. járásbíró úrral, hogy ezen általa javasolt megoldás a forgalom biztonsága szempontjából hátrányos nem lehet.Sajnos, semmiképpen sem oszthatjuk azonban azon felfogását, hogy az engedményezés joghatályának ily módon való kitolása a hitelezők szempontjából gyakorlati eredménnyel járna. Ha ugyanis az engedményezés csak az értesítés vételétől számított nyolc nap után válnék jogilag hatályossá, úgy ennek konzekvenciája kétségen kívül az volna, hogy a pénzintézet, melynek javára az engedményezés eszközöltetett, csak a kritikus nyolc napnak letiltás foganatosítása nélkül való eltelte után teljesítene fizetést az engedményezett követelésére. Minden valószínűség szerint a rendelkezésre álló nyolc nap rövidsége folytán a végrehajtási joggal rendelkező hitelezők a készülő engedményezésről aligha szerezhetnének tudomást. Ilyen esetekben a hitelezők természetesen semmiféle előnyhöz nem jutnak. De nem válik kedvezőbbé a hitelezők helyzete akkor sem, ha az engedményezésről esetleg idejekorán értesülést nyernek és így letiltás által megakadályozzák, hogy az engedményezés perfekt legyen. Ennek következménye ugyanis — amint erre már rámutattunk — az volna, hogy a finanszírozás meghiúsulván, a vállalkozó a munka ellátására, illetve áruk szállítására vonatkozó kötelezettségeit nem fogja tudni teljesíteni, amiáltal azonban a hitelezők mit sem nyernek, sőt talán még kedvezőtlenebb helyzetbe jutnak, mint ha az adós a finanszírozás folytán a vállalkozási szerződésnek eleget tesz és keresetéből esetleg hitelezőinek önként fizetéseket teljesít. A dr. Tóth László kir. járásbíró úr által felvetett gondolatnak tehát gyakorlati jelentősége véleményünk szerint alig lehet. Bármily kívánatosnak is mutatkoznék azonban a hitelezők érdekéből az adós jövőbeni jövedelmének letiltására módot nyújtani, mi a magunk részéről, a hitelezők védelme szempontjából, már azt is igen nagy eredménynek vélnők, ha az adósok meglevő vagyona és jövedelme a hitelezők elől törvényes formák között elvonható nem volna. Az alábbiakban rámutatni kívánunk néhány igen sűrűn használt eljárásra, mely a hitelezőknek törvényes formák között való kinullázására alkalmas. Elsősorban a bérbeadók törvényes zálogjogával kívánunk foglalkozni, mely a V. T. 72. §-a értelmében minden más hitelezőt megelőzve hathavi házbér erejéig áll fenn. E törvényhely ugyanis Jogállam. XXXI. évf. 5—6. füzet. x3