Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A hitelezők kijátszása

192 Dr. KŐNIG ENDRE. Nézetünk szerint tehát a külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelendők, mert ez általános magán-jogunk szabálya és azt egyetlen törvény vagy törvényerejű más jogszabály, különösen pedig az ig28: XII. tc. sem zárja ki.1 A HITELEZŐK KIJÁTSZÁSA. írta: Dr. KŐNIG ENDRE, ügyvéd. Nemcsak minden jogász, hanem minden becsületesen gondolkodó kereskedő is egyaránt osztani fogja dr. Tóth László kir. járásbíró úr felfogását, hogy minden lehetőt el kell követnünk «annak nehezebbé tételére, hogy jóhiszemű emberek törvényes keretek között megrövidíthetők legyenek». (Jogállam, 1932. évf. 1—2. füzet.) Dr. Tóth László kir. járásbíró úr szerint a hitelezők kijátszása azáltal lesz igen gyakran elkövetve, hogy az adós, aki vállalkozó (illetve gyáros), valamely nagyobb munkát (vagy per analógiám szállítást) elvállal, ezt bankkal finanszíroztatja és a kapott megbízás ellátása után őt megillető összes járandóságokat már előre a bankra engedményezi ; ily módon hitelezői számára hozzá nem férhetővé válnak a megrendelő közhatóságtól (illetve magáncégtől) járó pénzek. Helyesen állapítja ugyanis meg dr. Tóth járásbíró úr, hogy a hitelezők törekvése, tekintettel arra, hogy az engedményezésről tudomással nem bírnak, mindig arra irányul, hogy a vállalkozó járandóságait a megrendelő hatóságnál (cégnél) letiltsák, ami azonban az engedményezés következtében nem foganatosítható ; mire a hitelezők megtudják, hogy a vállalkozási összeg engedményezése folytán, a vállalkozó követelését csak a banknál lehet letiltani, a vállalkozónak a finanszírozó bankkal szemben rendszerint már nincs sok követeinivalója. Dr. Tóth járásbíró úr ezen anomália megszüntetése céljából azt javasolja, hogy engedményezés esetében a vállalkozó cég járandóságai, a megrendelő közhatóságnál (illetve cégnél) az engedményezés után 1 Tévesnek tartom Szigeti azon álláspontját is, amely szerint «a valorizáció megengedhetősége és terjedelme szempontjából annak az államnak a joga jön figyelembe, amely állam pénzneméről van szó». Ezen álláspont abból a premisszából indul ki, hogy «a valorizáció kivételes valutáris intézkedés)), holott az valójában — miként kifejtettük — nem egyéb, mint a kötelmi jog egyik alapvető szabályának alkalmazása a pénz értékében beállott változás tényére, arra tehát ugyanazon jog szabályai kell hogy alkalmazást nyerjenek, amelynek alapján a kötelmi viszony a nemzetközi magánjog értelmében egyébként elbírálandó.