Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - De iudiciariis

DE IUDICIARIIS. 175 bíráink közül elég egyet, a legnagyobbak egyikét megemlítenem. Ez dr. Staud Lajos ny. kúriai tanácselnök, akire nekünk, újabb nemzedéknek, fogyatékos képességeink szerint lehetőleg követendő példa gyanánt kell föltekintenünk. Egész bírói működése alatt fanatikusa volt az anyagi igazságnak. Nála az élő lelkiismeret, a kisbíró és csakis a kisbíró diktálta az ítéleteket, kedvezést és kedvkeresést, félelmet és gyűlöletet félretéve, letett esküjéhez híven, mindenkor a legmagasabb erkölcsi törvények ösztönös követésével. A benne élő bírói lelkiismeret mint veleszületett isteni adomány föltételezte az ő istenfélő voltát. Az ő ítélkezésén meglátszott, hogy Berzsenyi Fohásza nemcsak mint «kötelező olvasmánya hanem mint lényegével egyező érzelem vésődött lelkébe : «Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke, óhajtva sejt! Léted világít, mint az égő nap, De szemünk belé nem tekinthet!)) Nem volt tehát annyira «független bíró», mint a forradalmi törvényszék bírái, akik elvetették maguktól ezt a lelkiismereti kölöncöt és a «nincs fölöttünk Isten, sem király» jelige alatt hozott ítéleteik a kisbíró ellenőrzése alól felszabadulva osztották a proletár osztályjogot. Staud Lajos nyugalombavonulása után szellemi frissesége teljességében csakúgy betartja az 1869 : IV. tc. 8—13. §§-ainak tiltó parancsait, mint aktív bíró korában, csak éppen hogy a m. tudományos Akadémia tagságát fogadta el. Ügy érzem, többet nem szabad írnom erről az általam személyesen, sajnos, nem ismert bírói kiválóságunkról, mert puritán bírói karaktere elhárítaná magától a nálam ékesebben szóló és hivatottabb dicsérő elismerést is. A bírói állással ugyanis az a sokak által meg nem értett kiváltság is jár, hogy jutalmakat, kitüntetéseket — rendjeleket — bíró nem kaphat senkitől, bármily kiváló legyen is. Ez így van jól, mert az igazi bírói hivatás betöltése nem külön érdem ; az minden bírónak kötelessége és a bíráskodás jutalmazása önmagának ellentmondó fogalom : contradictio in adiecto. Működő bíró pedig még a nyilvános dicséretet sem tűri. Ezért mellőzöm működő kiválóságaink személyszerinti méltatását ; nálunk nem divat sem a servilismus fölfelé, sem a vállveregetés lefelé.