Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Küzdelem a szexuális bűncselekmények ellen a büntetőjogban

176 Dr. AUER GYÖRGY. KÜZDELEM A SEXUÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK ELLEN A BÜNTETŐJOGBAN. írta : Dr. AUER GYÖRGY kir. ügyész, egy. m. tanár. Minden állam büntető törvényeiben rögzíti meg azokat az általános erkölcsi elveket, amelyeket mindenkivel szemben és mindenki javára kötelezőknek elismerni kíván. A büntetőtörvények alapjai tehát elsősorban is azok a morális meggyőződések, amelyek fokozatos fejlődés során alakultak ki egy állam keretén belül és amelyek megértek arra, hogy kötelező erővel érvényesülést nyerhessenek. E mellett azonban a büntetőtörvények és különösen a büntetőigazságszolgáltatás egyáltalán nem azt a szerepet vállalja, hogy ezeket az elveket eszköz minőségében érvényre juttassa és csupán azoknak a hátrányos következményeknek meghatározására és adagolására szorítkozzék, amelyek a tiltott magatartások megtorlása végett szükségesek. A törvényhozó az általános irányelvek megállapításánál irányítóul fogadja el az erkölcs, a vallás és a méltányos közfelfogás alaptételeit, azonban e fogalmak büntetőjogi értékelésénél már önállóan, a jogtudomány és a jogfejlődés szempontjainak figyelembevételével jár el. Értékelésével, amelyet különösen az egyes tiltott cselekmények egyéni súlyának, a büntetésnek megállapításával juttat kifejezésre, most már ő szab irányt az erkölcsi felfogásnak és így az ettől nyert kezdeményezésért teljes értékű viszontszolgálatot nyújt. A morál, a vallás, a tisztesség fogalmai szerint tiltott cselekményeknek valódi súlyát, e magatartásoknak egységes rendszerből kikristályosított fokozatait tehát a büntetőtörvények valósítják meg és a büntetőigazságszolgáltatás viszi át a köztudatba. Aminthogy az életviszonyok átalakulásával az erkölcs és a közfelfogás alaptételei is bizonyos változásokon mennek keresztül, ügy a jogelvek is alkalmazkodnak, átalakulnak a tudomány, az élettapasztalatok fejlődése nyomán. A büntetőtörvények célja végső fokon a lehetőség szerint gátat szabni a bűncselekmények elkövetésének, és célravezető vagy elhibázott voltukat is elsősorban ebből a szempontból kell megítélni. Nem lehet tehát megfelelőnek tekinteni azokat a büntetőtörvényeket, amelyek a tiltott cselekmények üldözésénél hiányosaknak mutatkoznak akár azért, mert a bűntettes számára kibúvókat, törvényszerkesztési hiányok kihasználás átteszik lehetővé, vagy mert a tényállásokba oly nehezen bizonyítható körülményeket