Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - De iudiciariis

174 KÜLLEY RHORER VICTOR. megmaradt tanácselnöki helyiségében azzal, hogy csak kinevezése esetén fogja a másodelnök helyiségét elfoglalni, mondván, hogy ha mást találnak kinevezni, nem akar onnan «cum pudore» távozni. Sokak által kényesnek talált bölcs óvatossága nem volt fölösleges, mert a kinevezés általános meglepetésre nem őt érte. Mint a II. büntetötanács elnöke vonult 70 éves korában nyugalomba, s ekkor, 1922-ben jelent meg a Magyar Jogi Szemlében egy cikk, mely hangsúlyozta, hogy «inter pares» a rangidős és kiváló tanácselnök mellőzése méltánytalan sérelemmel járt. Befejező sorai így hangzottak : «Azok a mélyreható politikai változások, melyek a Tiszakormány bukása után, a forradalmak és összeomlás küszöbén hazánkban bekövetkeztek, szinte egyik tüneteként a régi tradíciókkal való szakításnak, — meghozták Rhorer Miklósnak a másodelnöki állás betöltésekor mellőzését, mely minden tisztelőjét fájdalmas meglepetésként érte. Csak magának a közvetlenül érdekeltnek nem tudta sztoikus nyugalmát akárcsak egy percre is megingatni.» Ez volt az a Rhorer Miklós, aki számítás és maga kelletése nélkül egyforma biztonsággal és fölénnyel vezette tegnap a polgári-, ma a büntetőtanácsát legfelső bíróságunknak. Last, but not the least elhunyt példányképünk Bátory István kúriai bíró, kire mult cikkünkben a m. kir. Kúria elnökének évekkel ezelőtt az a megkülönböztetése vonatkozott, hogy nemcsak kiválóan minősített, hanem valóban kitűnő bíró. Gyors felfogás, biztos ítélet s mindemellett derült világnézet, megértés és jóindulat az emberi gyarlóságok iránt jellemezték ezt a kitűnő bírótársunkat, aki a bírói karban fölfelé és lefelé egyaránt általános tiszteletnek és szeretetnek örvendett. A bírói hivatás teljességéhez tartozik, hogy tisztelnie illik a régi hagyományokat, a nagy elődök által megalapított, megőrzött és az utódokra hagyott erkölcsi értékeket. Ezek előtt a puritán nagy elődök előtt kellett meghajtanom a tisztelet és szeretet kegyeletes zászlaját, mert nem méltó az az utód a megbecsülésre, aki elődeit meg nem becsüli, bár azoknak köszöni azt a kiépített egyenes utat, melyen járva az ítéleteikből kisugárzó igazság fénye mellett könnyebben óvhatja magát a botlásoktól, melyeknek minden gyarló ember ki van téve. Nyugalomban, nemes egyszerű visszavonultságban élő nagy