Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - De iudiciariis

170 KÜLLEY RHORER VICTOR. Ha a vagyonfelügyelő és a tömeggondnok költségjegyzékek nélkül lesz díjazva minden esetben a felosztott vagyon %-ával, akkor ö fogja siettetni az eljárás befejezését és nem fogja az eljárási tételeket szaporítani és elhúzni. Indítványt tettem ugyanekkor a vagyonfelügyelők és tömeggondnokok személyének kiválogatása tárgyában is. 1932. évi január hó 7-én pedig, amikor hivatalos felhívásra az 5610/1931. M. E. sz. rendelet (egyes hitelügyi kérdések szabályozása tárgyában) alkalmazásának gyakorlati jelentőségére kellett nyilatkoznom, lényegében a következő álláspontot fejtettem ki : A kamatrendelet alkalmazásánál nehézséget egyedül a bírói meggyőződésünkkel ellenkező %-os magasság okozott, amely gazdasági talpraállásunknak nyilván akadálya és már a békeidőben, enyhébb viszonyok között, szükségessé vált és a tisztességes gazdasági életet védő 1883 : XXV. tc.-be foglalt uzsoratörvényt értéktelen papírossá süllyeszti. Ma pedig, amikor nemzetünk gerince, a magyar gazda, véresverejtékes munkával birtoka évi 2%-át sem tudja megkeresni, és amikor a legszorgalmasabb és legtisztességesebb kereskedők és iparosok is a drága hitel miatt sorra kényszeregyességbe és csődbe kerülnek, az általános drágaság közvetlen okozójának tekinthető a felduzzasztott apparátussal, megnövekedett adminisztrációs költségekkel közvetített, 8—12 %-ig túltengett bankhitel, ami stabil pengőérték mellett indokolhatatlan. Ez a magas kamat nyilván egyik főakadálya az általános drágaság letörésének. Úgy látszik, hogy az uzsora erősebben dúl ma, mint valaha. Nincs ma az országban olyan gazdasági termelő munka (földmíves, ipari vagy akár kereskedelmi), mely évi 5 %-ot meghaladó hitel mellett a közérdek sérelme nélkül eredményesen működni képes lenne. A hitelkamat mértékének meghatározásánál pedig csakis ezeknek a tisztességes produktív munkáknak az érdeke vehető figyelembe. Alacsony kamat megszüntetné vagy legalább csökkentené a drágaságot s az ezzel járó kényszeregyességeket és csődöket. A drágaság mérséklésével az államhivatalnokokkal együtt a bírák is el tudnák szenvedni az 1869 : IV. tc. 5. § 2. bekezdését sértő fizetéscsökkentést. Állami alaptörvények néhány soros rendelettel illuzóriussá válhatnak, és az ilyen rendeletek csonka Hazánk további destruálását megakadályozni nem látszanak alkalmasoknak.