Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 5-6. szám - De iudiciariis
DE IUDICIARIIS. 167 II. A jóhiszeműség nem enged hátsó gondolatot; a «reservatio mentalis» előtte ismeretlen, illetőleg tilos fogalom, és nem osztja Talleyrand elméletét, amely szerint a beszéd gondolataink elleplezésére való. Talleyrand azonban külügyminiszter volt, aki állandóan hazája nyílt vagy burkolt ellenségeivel volt kénytelen tárgyalni, úgyhogy hazája érdeke e mellett ne szenvedjen. Ő tehát maga is csak harcos fél volt, aki egyoldalú — gyakran elfogult — érdekeket képviselt. A bíró azonban a harcos felek fölött áll, csak a közérdek és a jogos magánérdek irányítják döntésében és így óvatosan kell követnie a kidobott jelszót, hogy «de internis non iudicat praetor». Ez alatt csak a jóhiszemű felek között föl nem ismerhetett belső indok mellőzése érthető, míg az olyan föltevés, amely nélkül az ellenérdekű fél nyilván nem kötötte volna meg az ügyletet, oka lehet a szerződés hatálytalanításának akkor, ha a jóhiszemű fél lényeges föltevése bizonyult tévesnek olyankép, hogy ezt ellenfele fölismerhette volna, ha jóhiszeműen figyelembe veszi a másik jogos érdekeit is. Ami pedig a tisztesség fogalmát illeti, Magyarország Hercegprímása a Szent István-társulat 1932. március 17-i közgyűlésén tartott transcendentális szózatában e tárgyban a következőket mondotta : «Az egész vonalon megfogyatkozott az emberekben a tisztesség, vagyis a változatlan erkölcsi törvényhez való ragaszkodás és helyébe az egyéni érdek, a rút önzés lépett, nem ritkán még olyanok részéről is, akiknek állásuknál vagy helyzeti energiájuknál fogva irányító szerepük van embertársaik között.)) Ez a megállapítás, a tisztesség megritkulása indokolja meg a perek ijesztő elszaporodását. A tisztességbe ütközik a joggal való visszaélés is. Ez a fogalom kapcsolatos azzal a kérdéssel, hogy a bírói judicium — ítélőképesség — milyen erkölcsi alapokon nyugszik. A bírói iudicium fogalma akkor teljes, ha ez alatt ép lelkiismeretre alapított ítélőképességet értünk. Lehet ugyanis az ítélet forma szerint tökéletes ; hiba nélkül hivatkozhatik a törvény rendelkezéseire, igazságérzetünket mégsem képes megnyugtatni, ha hiányzik belőle az erkölcsi alap, amely hiányra minket nem az észjogász, hanem a kisbiró figyelmeztet.
