Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - De iudiciariis

i66 KÜLLEY RHORER VICTOR. bezési bíróság ítélete ténymegállapítást nem tartalmaz, a felülvizsgálati bíróság megállapíthatja, ha ezt a bizonyításnak közvetlen észlelése nélkül az iratok alapján a bizonyítás mérlegelésével vagy a feleknek teljesen egybehangzó előadása alapján megteheti. A felülvizsgálati bíróság tehát a fellebbezési bíróság ítéletében a szóbeli tárgyalás és bizonyításfelvétel alapján megállapított tényállásra támaszkodik és ezt a tényállást az iratok tartalma vagy a felek egyező előadása alapján kiegészítheti. De módosítani és kiigazítani csak annyiban lesz képes a tényállást, amennyiben az iratok alapján eltérő kétségtelen tényeket állapíthat meg. A csatolt levelezés és egyéb okiratok értelmezése ugyanis jogkérdés, aminek figyelembevételével új tényállás állapítható meg. A tanúvallomások mérlegelése alapján megállapított és kellően megindokolt tényállás azonban, amint az a m. kir. Kúria és a kir. ítélőtáblák mint felülvizsgálati bíróságok állandó gyakorlatának megfelel, a felülvizsgálat körén kívül esik. Ezen a gyakorlaton a Te. 40. §-a sem alkalmas változtatni. Mindez a szóbeliség és közvetlenség elvéből folyik, mert ennek a korlátnak áthágása papirosjog osztogatására vezethetne és visszasüllyednénk a sommás eljárási törvény és a Pp. előtti perjogi állapotokba. Az előadottakból kiviláglik, hogy a felülvizsgálati bírónál a felfogási képesség élessége fokozott követelmény. Az a szegény fellebbezési bíró, kinek ítélete ilyen — szerencsére ritka kivétel — mérsékelt felfogású felülvizsgálati bíró mint előadó kezébe kerül, ha még Hamisság bele is kapaszkodik valami nem kellően indokolt részbe, ki van téve fölösleges feloldásnak, ami egy évre képes visszavetni az igazság érvényesülését. Azért, bármennyire kényelmetlen is a perbíróra, jobb, ha minden jelentéktelen formalitásra ügyel s lényegtelen bizonyítékok mellőzését vagy felvett bizonyítás jelentőségét is a szó szoros értelmében kimerítően megindokolja, sőt még az alkalmazandó jogszabályokra is tüzetesen hivatkozik. Adataim vannak rá, hogy a túlságosan tömör indokolás mellett ugyanaz a döntés azonos tényállásnál csak feloldás után akkor került elfogadásra, amikor ugyanez az iratok tartalmára történt utalással és a lefolytatott kiegészítő eljárás fölösleges voltának tüzetes kimutatása után — kimerítő indokolásban részesült. Igaz, hogy ha az elnök is ismeri a per anyagát már előre, akkor ilyesmi alig fordulhat elő.