Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

SZEMLE. 153 hogy a pályázati tervrajznak a szerzői jogbitorlás tekintete alá eső utánképzése egyúttal az 1923 : V. tc.-be is ütköző tisztességtelen versenycselekmény is. A kettős minősítésnek ugyan nem lenne jogi akadálya magában véve az, ha a szerzői jog bitorlása «súlyosabb» jellegű jogsértés volna is, mint a tisztességtelen verseny (ami egyébként — általánosságban — nem is helytálló). Amennyiben ugyanis a kétféle minősítéshez eltérő jellegű magánjogi következmények fűződnének, a sértett fél nem lenne megfosztható attól, hogy magából a cselekményből — bármilyen minősítés mellett — származó magánjogi összes igényeit érvényesíthesse.» (P. IV. 2627/931. Elnök : Juhász Andor, előadó : Suloky.) Ugyanezen ítéletben a Tvt.-re vonatkozólag egy másik elvi jelentőségű megállapítás is foglaltatik : «A felpereseknek a tisztességtelen versenycselekményből eredő abbanhagyási és kártérítési követelése elévültnek nem tekinthető akkor sem, ha az alperes eljárására, mint versenycselekményre, csak a per folyamán (1930. szeptember 2-án) történt hivatkozáskor már eltelt volna az 1923 : V. tc. 37. §-a szerinti hat hónap, (melyet a hirdetés folytatólagosságánál fogva a hirdetés abbanhagyásától kell számítani). Magát a cselekményt ugyanis a felperesek már a keresetlevelükben (nem vitásan a hat hónapon belül) megjelölték az abbanhagyási és kártérítési igényük alapjául, az elévülés szempontjából pedig a követelés (abbanhagyás és kártérítés) érvényesítésének, nem pedig a követelés alapjául szolgáló cselekmények jogi minősítésének időpontja az irányadó.* A Kúria ezen állásfoglalása nyilván arra vall, hogy a Kúria az anyagi igazságot keresi és a formalisztikus szempontok által nem engedi meggátolni az anyagi igazság érvényesülését. 3. A Kúria — az ügyvédekért. Röviden, de határozottan áll a Kúria az ügyvédek mellé a következő kijelentésével: «A Ppé. 18. §-a azt rendeli, hogy a fél a perköltséget, melyben az ellenfél részére marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek kezeihez köteles fizetni. Ez a kötelezettség független attól, vájjon az ítélet ezt a rendelkező részben még külön kiemeli vagy sem . . . Nem sérelmes eszerint, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében külön nem emelte ki, hogy az alperes részére megítélt per- és fellebbezési költség ennek ügyvédje kezeihez fizetendő. (P. VI. 4787/930. Elnök : Rácz Lajos, előadó : Almási.) 4. A Kúria — a nemvagyoni kárért. Nagy horderejű és a modern jogszolgáltatás irányában a fokozatos fejlődés útján jelentős lépés a kir. Kúria következő elvi jellegű állásfoglalása : «Nem osztja a kir. Kúria, sőt ellentétes is a kir. Kúria idevágó gyakorlatával a fellebbezési bíróság amaz álláspontja, hogy a magyar magánjog a nemvagyoni kártérítést nem ismeri. Ugyanis az 1914 : XIV- tc. 39. §-án felül több más törvényhely is : mint az 1921 : LIV. tc. 18. és 30. §-ai, az 1914 : XLI. tc. 28. §-a, az 1923 : V. tc. 35. §-a is tartalmazza a nemvagyoni kártérítés elismerését. És bírói gyakorlatunk helyét látja annak a személyiségi jog jogellenes és vétkes megsértése több más oly esetében is, amely külön törvényes rendelkezésben ez ideig nem részesült. (P. VI. 4787/930. Elnök : Rácz Lajos, előadó : Almási.) Jogállam. XXXI. évf. 3—4. füzet. 10a