Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

154 SZEMLE. 5. A Kúria jogegységi tanácsának 40. számú polgári döntvénye. A polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntetőbíróság felmentő ítéletének (az eljárást megszüntető határozatának), hanem elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapításához sincsen kötve, kivéve, ha valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartalmazó ítélete. 6. A Kúria jogegységi tanácsának 50. számú polgári döntvénye. A csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásban a vagyonfelügyelőt és az Országos Hitelvédő Egyletet, illetőleg a Vidéki Kamarai Hitelvédő Egyletet az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 48. és 56. §-ai értelmében megillető díjat és költséget nem az összes követeléseknek, tehát a külön kielégítésre, az előnyös kielégítésre jogosult és a hányadrészes hitelezők követeléseinek kielégítésére rendelkezésére álló egész vagyon alapján, hanem csupán a hányadrészes hitelezők kielégítésére szolgáló tiszta vagyoni fedezet, az úgynevezett szabad vagyon alapulvétele mellett kell megállapítani. — ai. M — Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. E nagy hivatású intézmény vezetősége iparkodik megteremteni a rendet a maga házatáján. Iparkodik megfelelő anyagi alapot teremteni a jövő számára. És az ügyvédek, özvegyeik és árváik számára iparkodik megteremteni azt a helyzetet, hogy számíthassanak a biztosítás előnyeire, ha a biztosítások esedékessége megnyílik a késő jövőben. Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy ez intézmény vezetősége és azok, akik kötelességüknek érzik ez intézményt fejleszteni, egyoldalról nézik ez intézmény hivatását. Csak a távoli jövőre gondolnak.A jelent és a közeljövőt nem veszik figyelembe kellőkép. Nem látják be, hogy az intézmény nemcsak azért van, hogy a távol jövőben a késői ügyvédgenerációnak szolgáljon, hanem azért is, hogy a jelen idők végzetes nehézségei közepette nyújtson támogatást a szinte az éhhalállal küzdő öreg ügyvédeknek és hozzátartozóiknak. Az ügyvédi karnak az a része, amely máris és a közeljövőben szorul ezen intézmény támogatására, meghozta a maga áldozatát ezen intézmény létesítése óta. Igaz, a hozott áldozatok hiábavalók voltak, mert a háború utáni pénzügyi válság elsodorta az intézmény vagyonát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az a generáció, ha rászorul az intézményre és a közeljövőben fog rászorulni, ne élvezze ezen intézmény áldását, hanem azt, hogy a nyugdíjintézmény a maga anyagi erejének jelentékeny részét fordítsa épp a jelenben és a közeljövőben rászorulók feltámogatására. Inkább álljon be majd az újabb, fiatalabb generációra nézve az intézmény kedvező hatása néhány évvel később, semhogy azok, akik most és a közeljövőben rászorulnak, nélkülözzék az intézmény áldásos hatását. Ki tudja, mily pénzügyi válságok fogják roskadóvá tenni a jövőben ez intézmény tőkéjét? ki tudja, hogy egy jövő generáció fogja-e és mennyiben élvezhetni az intézmény előnyeit! Amiben azonban kételkedni nem lehet, azaz, hogy az ügyvédség rokkantjai, özvegyei és árvái most felette rászorulnak ennek az