Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

132 JOGGYAKORLAT. ebből eredő kárának megtérítését is követelheti volt munkaadójától. Minthogy a pótolható bizonyítványok pótlása meg sem kíséreltetett, a kártérítési követelést el kellett utasítani. (1932. IV. 20.) b) Aki idegen vagyonnak kezelését szerződésben magára vállalja, a kezelésére bízott vagyonban a kezelés tartama alatt előállott hiányokért külön kikötés nélkül is felel, ha csak ki nem mutatja, hogy a hiányt olyan körülmények okozták, amelyeket a köteles gondosság kifejtése dacára sem volt módjában elhárítani. (P. II. 4554/1930., 1932. IV. 13.) c) Egy sertéshízlaló kőbányai sertésszállítását a csehszlovák köztársaság az odairányuló kivitelből kizárta. A hizlaló a magyar államtól követeli az ebből származó kárának megtérítését, minthogy az 1927 : XVII. tc.-be iktatott kereskedelmi szerződés megkötésével — amelynek alapján történt a kizárás — a magyar állam a kivitelt előbb zavartalanul folytató hizlaló jogos érdekeit megsértette. A Kúria szerint a hizlaló jogi álláspontja téves. Az ig2y: XVII. tc.-be iktatott nemzetközi szerződés és állategészségügyi egyezmény a magyar államnak a magyar alkotmány szerint szuverén állami akarata lévén, az ezzel az állam-polgárok összességének vagy az egyes állampolgároknak okozott esetleges károkért kártérítéssel nem tartozik. Az állami főhatalom ugyanis természeténél fogva független és felelőtlen; szuverén akaratának alkotmányos megnyilatkozásában — a törvényhozásban — jogilag korlátlan. Parancsait csak önmaga korlátozhatja, a korlátokat megszüntetheti, mert a törvényhozás a fennálló joggal szemben is szabad. Az állami főhatalom törvényalkotási jogát az sem befolyásolhatja, hogy rendelkezései az állampolgároknak vagy azok egy részének érdekeit egyenlően vagy különböző mértékben, közvetlenül vagy közvetve érintik. Ebből folyóan az állami főhatalom gyakorlásában okozott károkért megtérítés csak az államnak errevonatkozóan önkéntes akaratelhatározásával jár. (P. IV. 4188/1930., 1932. III. 31.) III. 1. Az ingatlanra vonatkozó öröklési igények elbírálásánál tekintet nélkül az örökhagyó honosságára, annak az államnak törvényei az irányadók, melynek területén az ingatlan fekszik. Csupán az ingóhagyatékra vonatkozó öröklési igények igazodnak az örökhagyó államának joga szerint, miként a 212. sz. E. H. a külföldi jog használatát csak az ingóhagyatékra engedi meg. (P. I. 7730/1929., 1932. II. 18.) 2. Az 1874 : XXXV. tc. 68. §-a a közjegyző által felvett okiratok érvényességi kellékeinek felsorolásában a törvény 70.