Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

JOGGYAKORLAT. egyességi tárgyalás vagy a követelés valóságának vagy mennyiségének megállapítása végett a szerződéssel kikötött nem peres eljárás van a felek között folyamatban. Midőn tehát a fuvarozó vállalat üzletszabályainak 73. §-a értelmében igényeinek felszólamlás útján bíróságon kivüli érvényesítését igénybevette a felperes az áruk kiszolgáltatásától számított egy év tartamán belül, a felszólamlás beadásától annak elutasításáig eltelt idő alatt, a kereset elévülése szükségkép nyugodott. (1932. IV. 20.) 3. Az ú. n. pénzkihelyezésekre vonatkozólag a tőkés és a • pénzkihelyező közti jogviszonyt tisztázza a P. IV. 5952/1930. sz. határozat. Arra való tekintettel, hogy a pénzkihelyező nem közölte a tőkéssel azt, hogy a neki átadott pénzösszegeket hova helyezi ki, illetőleg kiknek adja kölcsön és a letéti jegyeket is nem az egyes kihelyezések alkalmával az illető ügylet fedezetére, hanem általában a tőkéstől átvett összegek fedezetéül meg nem határozott időben és mennyiségben adta, át a tőkésnek: a tőkés a pénzkihelyezővel áll jogviszonyban és az ügylet kölcsönügylet. (1932. III. 3.) 4. Az a szolgálati szerződés, amelyet a szerződő felek bármikor felbonthatnak, határozatlan időre kötött szolgálati szerződésnek tekintendő akkor is, ha a felmondás be nem következése esetére a szolgálati viszony tartamát a szerződő felek egyébként fix időben határozták is meg. (P. II. 1707/1931., 1932. III. 30.) 5. A szolgálati és a megbízási jogviszony elhatárolására világít rá a P. II. 2256/1931. sz. határozat : A megbízás tartalma a megbízottnak az a kötelezettsége, hogy a rábízott ügyet a megbízó akaratához képest és érdekeinek megfelelően ellátja; valamely ügy ellátásának szerződéses elvállalására azonban csak annyiban lehet és kell a megbízás szabályait alkalmazni, amennyiben nem esik más szerződés szabályai alá. A munkaerőnek és időnek állandó és folytonos lekötése nem a megbízás, hanem a szolgálati viszony ismérveit meríti ki. (1932. II. 25.) 6. a) Az állítólagosán elveszett bizonyítványokkal történő visszaéléseknek kívánja elejét venni a Kúria P. II. 1339/1930. sz. ítélete. A volt alkalmazottnak a kár elhárítására és enyhítésére vonatkozó kötelességénél fogva elsősorban a pótolható bizonyítványoknak pótlásáról kellett volna gondoskodni és amennyiben ez költséggel járt volna, ennek a költségeknek megtérítését, ha pedig a pótlás az ez iránt kellő időben megtett lépések dacára bizonyos időt vett volna igénybe, s az alkalmazott kimutatta volna, hogy az ebben időben a bizonyítványok hiánya miatt nem tudott más alkalmazásra szert tenni, az