Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

130 JOGGYAKORLAT. tetésének meghiúsulása nélkül senki el nem vonhat. Az oly kikötéssel adott hozomány tehát, hogy a kezelési és haszonélvezeti jog ne a férjet, hanem mást illessen, mint lehetetlen feltétel, nem létezőnek tekintendő, mert különben az adományozó hozományadási szándéka nem valósulhatna meg. A férj azonban fenti jogainál fogva nemcsak maga jogosított kezelni a hozományi vagyont, hanem azt másokkal is kezeltetheti. (P. III. 2708/1931., 1932. XII. 1.) II. 1. A kamatra vonatkozó gyakorlat köréből jelentőséggel bírnak : a) Jogszabály ugyan, hogy valamely bírói úton nem érvényesíthető követelésnek bíróságon kivüli elismerése nem tekinthető novatiónak, s így az nem lévén új jogcím, nincs az a joghatálya, hogy azzal a követelés ezen a jogcímen bíróilag érvényesíthető követeléssé váljék, azonban : ha a folyószámlán, vagy könyv kivonaton egyfelől a megengedettnél nagyobbmérvű kamat számíttatik fel, másfelől pedig fel vannak tűntetve a kamatfizetésre kötelezett adós által teljesített fizetések, ezzel a folyószámlát vagy könyvkivonatot közlő fél azt jelenti ki, hogy a másik fél fizetését mire fordította, az ily folyószámlának vagy könyvkivonatnak akár kifejezett, akár hallgatólagos elismerése tehát olybá tekintendő, amivel az adós hozzájárult ahhoz, hogy az általa teljesített fizetések a hitelező által a megengedettnél nagyobb mérvben felszámított kamatok kiegyenlítésére fordítassanak, ezért az adósnak a 8 %-ot meghaladó kamatra vonatkozó védekezése figyelembe nem vehető. (P. VII. 5275/1931., 1932. III. 31.) b) A felek között fennállott folyószámlái viszony természetéből az következik, hogy azoknak az egyenleg összegeknek közlése és elismerése által, melyekbe a tőke mellett a kamatok is foglaltattak, a kamatok ebbeli jogi természetüket elvesztették, tökeköveteléssé váltak, s így reájuk a kamatkövetelés elévülésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. (P. VII. 6739/1930., 1932. IV. 12.) 2. A kir. Kúria P. IV. 6624/1930. sz. határozatában már számszerűen hivatkozik a M. T. K. tervezetének, illetve javaslatának 1292. § 3. pontjára. Minthogy az elévülés nyugvására vonatkozólag — fuvarozási szerződésről lévén szó — sem a Kt., sem az alperesi üzletszabályzat nem tartalmaz rendelkezést, az általános magánjogi szabályok az irányadók. Az idevonatkozóan kialakult bírói joggyakorlat szerint pedig, mint az a M. T. K. tervezete 1292. § 3. pontjában is kifejezésre jut : az elévülés nyugszik, amíg