Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAINAK ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGÉRŐL. 115 Az összeférhetetlenségi eljárás szabályai ügyében aggályos, hogy bizonyos esetekben visszautasíthatja illetőleg irattárba helyezheti az illető Ház elnöke az összeférhetetlenségi bejelentést ; visszautasíthatja pl. a 42. § szerint már azon az alapon is, hogy az «nyilvánvalóan nem komoly». Aggályos ez a pouvoir, mert a mi parlamenti szokásaink szerint a Házelnökök rendszerint egy-egy többségi pártnak exponált vezetőegyéniségei közül kerülnek ki, s így a Házelnök tekintélyét sértő olyan ellenzéki támadásokra nyújthat ez elnöki jogosultság alkalmat, amelyek elkerülhetők, ha az összeférhetetlenségi bejelentés visszautasításának, illetőleg irattárbahelyezésének joga nem az illető Házelnököt, hanem az illetékes bírósági elnököt illetné meg, éspedig az előadó javaslata alapján : az előadó és az elnök nézeteltérése esetén természetesen a tanács döntene. Aggályos az is, hogy az országgyűlés tagja összeférhetetlenségi ügyében képviseletével országgyűlési tagot is megbízhat ; az országgyűlési tag részéről ily megbízatás vállalása a konkrét esetben természetszerűleg a bejelentéssel szemben való előzetes állásfoglalást jelenti, ami egyrészről a bíróság befolyásolására irányuló célzatnak a látszatát keltheti, másrészről meg ha a bíróság az előzetes állásfoglalástól eltér, a képviselőként eljárt országgyűlési tag félszeg helyzetbe kerülhet. Mindkét irányú hátrány megelőzésére elég volna, ha a törvényjavaslatból elmaradna az a kivételes szabály, mely szerint összeférhetetlenségi ügyében az országgyűlés tagja az ügyvéd helyett országgyűlési tagot is megbízhat a képviseletével. A törvényjavaslat szerint az ellenfél ügyvédi képviseletével okozott költségekben a bejelentő felet csak akkor lehet marasztalni, ha az összeférhetetlenséget elfogadható indok nélkül könnyelműen vagy egyenesen az országgyűlés tagjának alaptalan meghurcolása végett tették, s ily esetben a bejelentőt még az okozott költségek viselésén felül 1000 pengőig terjedhető bírság fizetésére is lehet kötelezni. A rosszhiszemű bejelentések veszélyével szemben kellő védelmet nyújtanak a költségviselésre vonatkozó e szabályok már magukban véve is, és így talán megfontolandó volna, hogy a bírsággal is való fenyegetés nem lő-e túl a célon? Mikor azonban a törvényjavaslat a közélet tisztaságának érdekét oly nagysűlyúnak ismeri el, hogy az összeférhetetlenségi eset bejelentésének jogát az országgyűlés bármely tagjára vonatkozóan minden ön jogú állampolgárnak a 32. § 1. bek.-ében megadja, akkor feltétlenül helyesnek kell elismerni a törvényjavaslatnak azt az elvi álláspontját,