Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Kártérítési felelősség kérdései hajókatasztrófa esetén. Emlékezés a Titanic -perekre

io8 ZSOLDOS BENŐ. büszke Titanic hajó tulajdonosa, az annakidején is nagy tengerhajózási forgalmat lebonyolító «Oceanic Steam Navigation Company», ez az óceánjáró hajókkal üzérkedő milliárdos társaság volt, melynek lelkén ama rémséges éjszakán annyi ember gyászos halála száradt ... A kérdéses peres eljárásokat egy-egy áldozatnak valamelyik közelebbi hozzátartozója indította meg, a részrehajlatlan bíróságtól remélve bizonyos anyagi kárpótlást a kenyérkeresőjük elpusztulásaért. A bíróságnak ezekben a kártérítési perekben mindenekfelett azt kellett kétséget kizáró módon eldöntenie, vájjon az alperes hajóstársaság vagy annak alkalmazottai részéről forgott-e fenn valamelyes súlyos gondatlanság akkor, midőn az elpusztíthatlannak vélt Titanic a rövidebbet húzta a hatalmas jéghegyekkel vívott élet-halál küzdelemben, s ha igen : nem állapíthatók-e meg olyan körülmények, melyek a perbe vont hajóstársaságot a kártérítési kötelezettség alól mentesítenék? Az első ilyen perben (felperes : Ryan) a jury főképpen a hajó kormányzását illetően felmerült bizonyítékokat tette vizsgálódása tárgyává. Emlékezhetünk még jól a katasztrófa akkori részletes leírásaiból arra, — amit különben a világsajtó a mostani húszéves évforduló alkalmából a katasztrófáról közzétett visszaemlékezéseiben sem hagyott említés nélkül — hogy a Titanic azon a végzetes éjszakán szinte őrületes gyorsasággal szelte az óceán hullámait. S valóban, a londoni Special-Jury is kétséget kizáró módon megállapította azt a körülményt, — ami természetesen valamennyi kártérítési per kimenetelére döntő befolyásúvá vált — hogy az Oceanic Steam Navigation Comp. alperes részéről a hajó vezetése és kormányzása körül szembetűnő gondatlansággal jártak el, mitsem törődve azzal, hogy a társaság által azon az éjszakán is rendezett fényes mulatságban szórakozó utasok életének biztonsága minden pillanatban veszedelemben foroghat. A gondatlanság kérdése tehát nem volt vitás a többi felperes esetében sem. A most szóbanforgó Ryan-féle perben a bíróság nagy körültekintéssel vetette figyelmét egy bizonyos körülményre, mely első tekintetre a hajóstársaság javára látszott billenteni az igazság mérlegét. A Titanic utasainak hajójegyein ugyanis, a hátlap szövegében, nyomtatott betűkkel olyan kikötmény volt olvasható, mely szerint a társaság nem felelős azokért a károkért, melyek az alkalmazottak gondatlanságából eredő cselekmény vagy mulasztás folytán származnak. A kérdéses nyomtatott szöveg természetesen valamennyi elpusztult vagy anyagilag károsodott utasnak a hajó-