Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Kártérítési felelősség kérdései hajókatasztrófa esetén. Emlékezés a Titanic -perekre

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG HAJÓKATASZTRÓFA ESETÉN. 109 jegyén ott volt, s éppen ez a hátlapon szerényen meghúzódó s apró betűkkel nyomtatott feltétel lett volna a jelzett perek valamennyiében az a kibúvó résecske, melyen át az alperes hajótulajdonosok mindennemű kártérítési felelősség alól szerettek volna megmenekedni. A perek érdemi eldöntésénél is ez a körülmény adta a legtöbb dolgot a bíróságnak. Az angol bíróság jogi álláspontja szerint e részben az volt a leglényegesebb kérdés, melynek megoldását a jury elsősorban tűzte ki feladatul maga elé, hogy t. i. a szerencsétlenül járt luxushajó illető meghalt utasa tényleg ismerte-e a hajójegy hátlapjára nyomtatott kérdéses kikötményt, avagy az alperes hajóstársaság közreműködött-e valamely elfogadható módon arra nézve, hogy az illető utasnak erről a kikötményről tudomása lehessen? Kétségtelen, hogy nem volt éppen könnyű dolog a bíróságnak ezekben a szövevényes s a perek folyamán a perben álló Navigation Company vezetősége által tőle telhetően az élükre állított kérdésekben minden kétséget eloszlató világosságot deríteni. Mert bizony volt egynehány olyan per, melyben bizonyos adatok merültek fel arra nézve, hogy az utas ismerte a hajójegy hátlapjára vezetett szöveg tartalmát s hogy a társaság is igyekezett ezt az utas tudomására hozni. A bíróság aztán ennek a kártérítési felelősség alól való mentesülést célzó kérdésnek az eldöntésénél az 1894. évi Merchant Shipping Act 320. szakaszának rendelkezéseit fogadta el irányadókul. E törvénynek most hivatkozott szakasza — melyet a szorongatott alperes a per folyamán mindenáron figyelmen kívül szeretett volna hagyni — imperatíve megkívánja, hogy minden ilyen hajójegynek a Board of Trade, vagyis az angol kereskedelemügyi minisztérium által jóváhagyott tartalommal és alakszerűségek szerint kell kiállítva lennie. Az ítélkező jury a jelen esetben megállapította, hogy a Titanic akkori hajójegyeinek előlapján olvasható szöveg megfelel ugyan a minisztérium által jóváhagyott alakszerűségeknek, de nem így ám a hátlapra nyomtatott szöveg, s főként ennek az a döntő fontosságú része nem, mely a fentebb említett s a felelősség alól való kibúvás érdekében szembeszökő agyafúrtsággal oda csempészett kikötést tartalmazza. Ez a rész, mint az hiteles megállapítást nyert, egyáltalán nem is nyert kormányhatósági jóváhagyást. Ilyetén pozitív ténymegállapítások után aztán a Special-jurynak már nem is volt olyan nehéz döntenie, kimondván, hogy az