Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

IRODALOM. 447 hogy mennyire térnek el a szándék-célzat felfogásától és mennyire közelednek az eventualis dolus teljes szélső határához. A szándék lényegének megállapításánál szerző nem tartja kimerítőnek az akarat és képzet elméletek szembeállításából levonható tanulságokat. Megállapításait kiegészíti a Gefühlstheorie értékítéleteivel. Végeredményben azonban a fogalmi meghatározásokat olyként kívánja megvalósítani, hogy azoknak határain belül a gyakorlat mozgási szabadsága biztosítva legyen és a határkérdések eldöntése, mint amelyek az eset körülményeitől legkevésbbé függetleníthetők, a fokozatosan fejlődő judikaturára bizassék. Mindezek figyelembevétele mellett a szándék lényegét Engisch a képzet és érzés elméletek egyesítése alapján úgy állapítja meg, hogy a tettes a tényálladék megvalósítása iránt tanúsított nagyfokú közönyében, a megvalósítás iránt támadt képzete által nem indíttatott a jogszerű magatartás tanúsítására, illetve a jogellenes magatartástól való tartózkodásra. A mü második része a gondatlanság nem kevésbbé bonyolult fogalmának tisztázását tűzte céljául. Szerző ténybeli és jogi gondatlanságot különböztet meg. Az első esetben a tettes a tényálladéki elemeknek megfelelő ténykörülményeket jellegzetes ismérveikben nem ismeri fel. Az utóbbi esetben pedig a tettes a ténykörülmények teljes ismeretével, de abban a tudatban cselekszik, hogy a tényálladékmegvalósítás nincs megtiltva. A gondatlanság elkövetőjével szemben tehát minden esetben azt sérelmezzük, hogy egy általa elkerülhető jogtalanságot el nem került, és így azt is meg kell állapítani, melyek azok a határok, amelyeken belül maradva a tettes azzal védekezhet, hogy minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a jogsértés elkerülése végett. A gondatlanság fogalmának megvilágítása ezért a köteles gondosság fogalmának tisztázásával kell, hogy kezdődjön. E tekintetben azonban a szerző helyesen utal arra, hogy irányadóul a tapasztalat tanulságait és a megfontoltan cselekvő számára a tettes helyzetében felismerhető körülményeket kell venni. A Rechtsbeachtungspflicht tehát a legheterogenebb ténykedéseket foglalja magában, amelyeknél természetesen az egyéni képességeket sem szabad figyelmen kívül hagyni (subjektív elmélet). A gondosság így végeredményben az, amit valakinek, mint eszközt a felmerülő tényálladékmegvalósítás elkerülése végett az adott körülményeknek megfelelően alkalmaznia kell. Negatív oldalról feltétel természetesen az, hogy az eszköz igénybevételének mellőzése ne merítse ki a szándékos tényálladék29*