Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

44§ IRODALOM. megvalósítás fogalmát. A gondatlanság fogalmának további taglalása során szerző azokat a feltételeket állapítja meg, amelyektől függővé kell tenni, vájjon a gondosság elmulasztása a tettessel szemben az adott helyzetben hibául róható-e fel. A magatartás gondatlan mivoltának a tettes részéről felismerhetősége tehát minden esetben különösen vizsgálandó. Szerző nem csupán a szubjektív elmélet híve e tekintetben, ami azt jelenti, hogy a felismerhetőség a mindenkori tettes egyéni képességei és személyes körülményei szerint bíráltassék el, hanem a távolabbi következmények felismerhetőségét is ahhoz a feltételhez kötné, hogy azok már eleve előreláthatok legyenek. (Nem róható a tettes terhére, ha az általa okozott sérülés következtében végrehajtott műtét előtt, a narkózis alatt és következtében hal meg a sértett, tekintve, hogy halálos kimenetelű narkózis ma már igen ritka esetek közé tartozik.) Szerző e felfogásával ellentétbe jut a német Rgericht felfogásával, amely egyébként a C. elveivel összhangzásban áll. Mindent-egybefoglalva kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a szerző nagy, komoly és tudományos értékű munkát végzett könyve megírásával, amely alaposság, megbízhatóság és tárgyilagosság szempontjából mintaszerű teljesítmény. M. Boehringer: Az eskü reformja a bűnvádi eljárásban és a büntetőjogban. (Die Eidesreform in Strafrecht und Strafprozess. 203 old. 1931. Gruyter. Berlin.) A vallomás megerősítésével kapcsolatos törvényhozási reformok két irányban haladnak. Azokkal az intézkedésekkel, amelyek az igazmondást büntetőjogi szankciók megállapításával kívánják előmozdítani, párhuzamban kell haladniok azoknak a perrendi szabályoknak is, amelyek a tanúvallomás megerősítésének módozatait rendezik. Szerző ennek az elvnek megfelelően két részre osztja munkáját. Az első rész a perrendi reformtervekkel foglalkozik, míg a második rész tartalmazza a hamis vallomás ellen tervezett anyagi jogi rendelkezéseket és azoknak bírálatát. A munka túlnyomó részben felmerült reformeszméknek könnyen áttekinthető ismertetését tartalmazza, kimerítően feldolgozva a vonatkozó bőséges irodalmat. Plasztikusan dolgozza fel a szerző azoknak a műveknek tartalmát, amelyeknek közös alapgondolatuk, az eskü jelentőségének emelése és ennek a célnak elérhetése végett az eskü kivételének csökkentése. Utal azokra a megfontolásokra, a melyek amellett szólnak, hogy aggályos Dr. Auer György.