Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

442 IRODALOM. állapították, s e döntés nyilvánosságra is került (B. J. T. LXXIX. 132. 1.), azzal szemben azonban elméleti szempontból sem merült fel aggály. Az error iuris non criminalis kérdésében szerző az egyre inkább tért hódító újabb elméleti felfogáshoz csatlakozik. A nem büntetőjogi tévedést ugyanis a joggyakorlat a Btk. 82. §-a alá vonja. Ezt az álláspontot szerző nem teszi magáévá, s ama szigorúbb álláspont felé hajlik, mely büntetőjogi és nem büntetőjogi tévedés között különbséget nem tesz, és a nem büntetőjogi tévedést is a Btk. 81. §-a elé vonja, aminek folyományakép e felfogás szerint a nem büntetőjogi tévedés a beszámítást nem zárja ki. Szerző szerint ugyanis az, hogy a büntetőjogszabály alapjául szolgáló norma büntetőjogot szabályozó avagy más jogforrásban foglalt rendelkezésben jut-e kifejezésre, tisztán jogtechnikai okokkal összefüggő véletlennek van alávetve, véletlenre pedig elvi megkülönböztetéseket nem lehet alapítani (215., 216. L). Ez az érvelés feltétlenül helyes. Mégis de lege lata, a joggyakorlat álláspontjához szó nem férhet. A Btk. 81. §-a ugyanis csupán a büntetőtörvényre vonatkozólag mondja ki, hogy annak nem tudása a beszámítást nem zárja ki. A törvénynek ebből a rendelkezéséből tehát csak arra kell következtetni, hogy az idézett rendelkezés a nem büntető törvényben foglalt jogszabályokra nem vonatkozik. Törvényszerű ezek szerint az a joggyakorlat, mely az ily törvényre vonatkozó tévedést a ténybeli tévedés fogalma alá vonja. A végszükség körét viszont szerző kiterjeszti. A végszükségnek eleme ugyanis, hogy az életveszélyes helyzet «vétlenül» származzék. Szerző azt tanítja, hogy nem származott vétkesen annak végszükségi helyzete, aki bűncselekmény elkövetése közben vagy ilyennek elkövetése folytán hozott magára életveszélyt (223. 1.). A joggyakorlat ezzel szemben az, hogy nem állapítható meg a végszükség még annak javára sem, ki gondatlanságával maga is hozzájárult veszélybe jutásához (B. J. T. LXX. 129.). A joggyakorlatban megnyilatkozó eme felfogáshoz pedig, amint azt az idézett határozat közlésekor Angyal Pál kifejtette, elméleti szempontból sem férhet szó. Ha a gondatlanságra nézve az a felfogás nyilatkozik meg, még inkább érvényesülnie kell e tételnek a szerző által felhozott esetben. Aki bűncselekmény elkövetése céljából hozta magát élet-