Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

IRODALOM. 443 veszélyes helyzetbe, az azt a helyzetet vétkesen idézte elő, s így nem hivatkozhatik arra, hogy a helyzet vétlenül következett be. A felbujtás kísérlete tekintetében helyesen konstatálja szerző, miszerint egyre tért hódít az a követelmény, hogy a felbujtás kísérletét a Btk. általános részébe felveendő intézkedésekkel büntetendővé kell tenni (296. 1.). Ez tényleg így is van. Ez azonban ma már nemcsak tudományos törekvés. Törvényhozásunk is tett ebben az irányban jelentős lépést, amennyiben az új katonai büntetőtörvénykönyv (1930. évi II. tc.) 35. §-a a katonai bűntettekre és vétségekre vonatkozó felbujtás kísérletét bünteti. Az új katonai büntetőtörvénykönyvnek még egy rendelkezését hagyja megemlítés nélkül szerző oly helyen, ahol az erre való utalás szerény nézetem szerint indokolt lett volna. Kifejti ugyanis szerző, hogy a mai kriminálpolitikának egyik előtérben álló problémája az ittas állapotban elkövetett bűncselekményekkel szemben való állásfoglalás, és hozzáteszi, hogy elsőrangú fontosságú volna ezek megelőzéséről súlyos büntetőjogi szankciókkal gondoskodni (239. L), Nem tesz szerző azonban említést arról, hogy az új katonai büntetőtörvénykönyv gondoskodott ily szankcióról, amennyiben a 120. § büntetéssel sújtja a katonai egyént, aki akár szolgálatban, akár szolgálaton kívül annyira megittasodik, hogy öntudatlan állapotba jut, s ez állapotban különben bűntett gyanánt büntetendő cselekményt követ el. Igaz, a katonai büntetőjog az előszó szerint a második kötet tárgyát fogja képezni. Mégis a katonai büntetőtörvénykönyv idézett rendelkezései oly szerves összefüggésben vannak a tárgyalt anyaggal, hogy ezek megemlítése helyén való lett volna. A kísérlet körébe tartozó fejtegetésekre is vannak észrevételeim. Nem teszi magáévá szerző azt a felfogást, mely a joggyakorlatban az alkalmatlan kísérlet 'kérdésében megnyilatkozik. Elmélete teljesen ellentétes eredményre vezet az alkalmatlan tárgy és eszköz tekintetében. Szerinte az alkalmatlan tárgy fogalma nem tartható fenn, és pedig sem mint abszolút, sem mint relatív alkalmatlan tárgyé. Amit abszolút alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletnek neveznek, az voltakép hiányos tényálladék (263. 1.). Ilyen esetben tehát — szerinte — nem volna bűnösség megállapítható. Viszont elmélete szerint abszolúte alkalmatlan eszközök egyáltalában nincsenek, mert az ilyenekül felhozott esetekben sem teljesen