Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

IRODALOM. 44I a B. T. K. 20. §-ának 2. bekezdése értelmében fogházbüntetés kizárólag vétségekre alkalmazandó. Ha tehát a bíróság bűntettet képező cselekmény miatt fogházbüntetést szab ki, úgy e cselekményt vétséggé minősíti. Ez az álláspont tudomásom szerint, a magyar jogi irodalomban ez ideig vitássá téve nem is lett. Szerző nézete tehát teljesen egyedül álló. A gondatlanság fogalommagyarázásánál nem veszi figyelembe, hogy a gondatlanság büntethetőségének feltétele a jogsértő eredmény bekövetkezése (195. 1.). Szerző felsorolja a gondatlanság elemeit, ezek között azonban a jogsértő eredményt nem említi meg (196. 1.). Jogsértő eredmény nélkül pedig büntetőjogi gondatlanság nincsen. Azt egyébként szerző is kiemeli, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekményeket a B. T. K. csak akkor veszi figyelembe, ha a jogellenes következmény beállott (199. 1.). A gondatlansággal kapcsolatosan, a causalitás kérdésében szerző felállít egy tételt, melyet semmikép magamévá tenni nem tudok. Szerinte ugyanis gondatlanság nem állapítható meg, ha a következmény annakfolytán állott be, mert a cselekvő gondatlanságát egy másik egyén olyan gondatlansággal tetézte, amelyre nem lehetett számítani (198. 1.). Attól eltekintve, hogy az eredmény előrelátható volt legyen, a gondatlanságnak csupán az az eleme, hogy meg legyen az okozati összefüggés a gondatlan magatartás és a jogsértő eredmény között. A causalitás pedig nem szakad meg azáltal, ha az összefüggésbe egy másik egyén előre nem látható gondatlan magatartása is beleékelődik. A joggyakorlat következetes álláspontja az, hogy a gondatlanság megállapítását nem zárja ki, ha az eredmény tekintetében másnak, vagy akár magának a sértettnek gondatlansága is közreműködött (Angyal-Degré-Zehery, Mutató, I. 79.). És a joggyakorlatnak ez az iránya helyeslő irodalmi megbeszélésben is részesült (B. J. T. LXVI. 193. L). Szerző felhoz egy példát az orvosról, ki feltűnő nagy adagot ír a vényre, amelyet a gyógyszerész elkészít. Kos hát ebben az esetben igenis a gyógyszert elkészített gyógyszerész mellett az orvos vétkessége is megállapítandó. Hiszen élénk emlékezetben van egy nagy port felvert eset, mikor egy általánosan ismert fővárosi orvos a gyógyszer alkatrészéül szolgáló halálos méreg súlyának jelzésénél a tizedes pontot nem kellő helyre tette. A bíróságok úgy az orvosnak mint a gyógyszerésznek a vétkességét meg-