Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

JOGGYAKORLAT. hogy a vádlott az óvadékot fel fogja használni és pénzét ennek tudatában adta át a vádlottnak. Ezt a tudatot abbéi állapítja meg, hogy az óvadéklevél az óvadéknak miként leendő kezeléséről nem intézkedik, hogy a vádlott betétkönyvet óvadék gyanánt elfogadni nem akart, és hogy a munkaadó a sértett nővérével közölte, hogy a vádlottnak az óvadék befektetés céljára kell. A m. kir. Kúria a kir. ítélőtábla jogi álláspontját tévesnek találta. Abból a körülményből, mely szerint az óvadéklevél a kezelés módjáról nem tartalmazott intézkedést, egyáltalában nem vonható le az a jogi következtetés, hogy azt a vádlott jogosítva van a saját céljaira fordítani. De abból sem vonható le az a következtetés, hogy a munkaadó tudatta, hogy az óvadék befektetésre kell és hogy a vádlott készpénzóvadékot kért, mert ezekből a körülményekből sem az, hogy a sértett tudta, mikép a vádlott az óvadékot eltulajdonítja, sem az eltulajdonítás megengedése nem következik. (1931. VII. 1. B. 6985/1930.) 386. §-ba. ütköző csalást követ el, aki üzleti berendezési tárgyait különböző helyekre szállíttatta, hogy azokat a sértett elől elrejtse és kielégítési alapját elvonja. Ami azt a védekezést illeti, hogy a kielégítési alapnak puszta veszélyeztetése nem elegendő a bűnösség megállapításához, hanem ehhez a valóságos károsodás is szükséges, erre nézve helyes álláspont az, amely szerint a Btk. 386. §-a szerint sem a jogtalan vagyoni haszon célzata, sem pedig a károsodás tényleges bekövetkezése nem törvényi ismérv, hanem ezen törvényhely szempontjából a károsodás tényleges bekövetkezése és az, hogy a sértett követelése végleg behajthatatlanná vált legyen, — közömbös, mivel elég, ha a behajtás a törvényszakaszban előírt módon veszélyeztettetett (BHT. 538.), ami pedig az adott esetben a legteljesebb mértékben megtörtént ; ha a tényleges károsodás is bekövetkezett, azt súlyosítóként kell figyelembe venni. (1931. IX. 1. B. 875/1931.) 462. $-ba ütköző bűntettet követi el a községi jegyző, aki a megengedett magánmunkálatai során készített szerződések után fizetendő kincstári vagy községi illetékeket átvette és eltulajdonította. Álláspontját a K. azzal indokolja, hogy a felek azért bízták a befizetést a jegyzőre, mert a hivatalába helyezett bizalomnál fogva őt azok elfogadására és továbbítására jogosítottnak és kötelezettnek is tartották. (1931. X. 13. B. 3422/1931.)