Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

436 JOGGYAKORLAT. sával kapcsolatban. így amikor nem lehet arra következtetni, hogy az egyik vádlott által végrehajtott nemi közösülés tekintetében a többi három vádlott is valamely elkövetési cselekedetet vagy segítő tevékenységet vitt volna véghez, helyes az alsóbbfokú bíróságok ítéletének az a része, mely szerint vádlottaknak kölcsönös tettestársasága meg nem állapíttatott, hanem mindegyikük egyrendbeli, önállóan véghezvitt erőszakos nemi közösülés bűntettében marasztaltatott. (1931. VIII. 11. B. 2094/1931.) 279. § A megkívánt szándékosságot kizárja az, ha a tettest az alkohol jelentékenyen befolyásolta, mert az ily állapot, kizárja a cselekvésnek azt a tudatosságát, amely az élet kioltására irányuló szándék elengedhetlen feltétele. (1931. VIII. 18. B. 3777/1931.) 285. § értelmezésénél a K. azt az álláspontot foglalja el, hogy a súlyosabb (2. bekezdés szerint való) minősítés szempontjából nem a magzat eltávolításának, hanem a fogamzásnak, a. teherbeesésnek időpontján van a súly, ennek kell az érvényes házasság tartamára esnie; ha azonban a megállapított tényállás szerint a vádlott nő férjétől ugyan, de még a házasság megkötése előtt, tehát házasságon kívül esett teherbe, az enyhébb minősítés alkalmazandó. (1931. IX. 9. B. 420/1931.) E bűncselekménnyel kapcsolatban bekövetkezett emberölés vétsége is terhére rovandó annak az orvosnak, aki bár műhibát el nem követett, azonban a magzathajtás végrehajtásával a fertőzés útját is megnyitotta. Nem változtat a megítélésen az sem, ha a magzatától megszabadított nő helytelen magaviseletével a fertőzéshez maga is hozzájárult (fenti számú hat.). A K. felfogásának helyessége vitatható. Ily álláspont mellett a szülést levezető orvos is felelős volna minden utólagos fertőzésért, amely a szülő nő utólagos vigyázatlansága folytán bekövetkezett. A versari in re illicita elvének ily kiterjesztő alkalmazása aggályos eredményekre vezethet. 355- § az óvadéksikkasztás kimeríthetlen problémájával újabb határozat foglalkozik. E határozat — igen helyesen — a gazdaságilag gyöngébb fél érdekeinek védelmére kel. Ebben az esetben a «szerződés» címet viselő óvadéklevél szerint a vádlott tartozott az óvadékát a kilépés napján hiány nélkül visszafizetni. A felek közötti megállapodásból tehát arra következtetni, hogy az óvadék azzal a tudattal adatott, mikép azt az óvadék ve vő forgathassa, felhasználhassa, nem lehet. A kir. ítélőtábla megállapította, hogy a sértett tudott arról,